Magyarországon sokáig egyházi népénekekből választották ki azokat a közösségi énekeket, melyek az ünnepeken a néphimnusz szerepét töltötték be. Kölcsey Ferenc művének megszületését megelőzően a katolikusok körében két középkori eredetű egyházi népének volt a meghatározó: a Boldogasszony, anyánk kezdetű a Szűzanyához, a magyarok védőszentjéhez fohászkodik, az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga sorral induló ének pedig Szent Istvánhoz és a magyar szentekhez fohászkodik. A reformátusok a 90. zsoltárt (Tebenned bíztunk eleitől fogva) énekelték, de népszerű volt – a hatóságok által többször betiltott – Rákóczi-nóta is.

Aztán 1822-ben jött Kölcsey a váratlan sikerű versével. A Himnusz pár hónap alatt terjedt el hazánkban, a korabeli közönség rögtön befogadta, magáévá tette. A Budavári Zeneszalon estjén nemcsak mesélünk a Himnusz születéséről és útjáról Dr. Horváth Attila alkotmánybíróval, hanem Szilasi Alex zongoraművész tolmácsolásában meg is szólaltatunk több ilyen jellegű művet, és zenei példákon keresztül fedezzük fel, hogyan vált a vers és a zenemű nemzeti identitásunk egyik legerősebb szimbólumává.

Időpont: március 10., 19.00
Helyszín: Budavári Városháza (1014 Budapest, Kapisztrán tér 1.)
Belépőjegy: 2000 Ft
A belépés I. kerületi lakosok számára ingyenes, de regisztrációhoz kötött: maraikult.hu