A 81 évvel ezelőtt, Budapest ostromának több mint három hónapja alatt 80 ezer szovjet, 50 ezer német, közel 30 ezer magyar katona, és több mint 76 ezer civil polgár vesztette életét. Az épületek háromnegyede megsérült vagy el is pusztult. Február 10-én a Széna téren közös megemlékezést tartott a harcokban leginkább érintett három városrész: az I., a II. és a XII. kerület, illetve a katolikus és evangélikus egyház képviselői.

Ezen a békés városrészen kétszer is áthaladt a front, és bár a háború pusztításának számai matematikailag kifejezhetőek, mégis felfoghatatlanok. Erről beszélt Őrsi Gergely II. kerületi polgármester az idén már hatodik alkalommal megtartott eseményen. A szomszéd kerület vezetője megjegyezte, „nemet mondunk arra, hogy bárki, hangos jelszavak harsogása mellett sajátosan és egyoldalúan értelmezze Buda történelmének ezt az igencsak sötét időszakát”.

A várnegyed 754 házából mindösszesen 4 darab maradt sértetlenül. 81 évvel ezelőtt „Robbanások döreje, rettegő emberek léptei, vagy éppen az utcán heverő holttestek között kószáló csend töltötte be a teret” – idézte fel Fazekas Csilla, Budavár alpolgármestere azokat a vészterhes napokat. Budán szinte nem volt olyan család, amelyet nem ért volna közvetlenül veszteség. A közös megemlékezés kapcsán úgy fogalmazott: ahogy a múltunk közös, a felelősségünk is az. A történelem nem kerülethatárok mentén alakul, ebben a közös emlékezetben egy közösséget alkotunk.

Vadász Gábor, XII. kerületi alpolgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy abban a háborúban nem csak külső erők miatt váltunk áldozattá. A nyilas terror során magyar támadt magyarra. Az ostrom történetétől nem választható el mindaz, ami a Városmajorban történt: a nyilas tömeggyilkosságoktól. Utalva a kitörés napi szélsőjobboldali rendezvényre azt hangsúlyozta, nem csak a múltra kell emlékezni, de arra is figyelnünk kell, hogy mi történik ma a megemlékezés égisze alatt.

A esemény végén a nemzeti színekkel megvilágított kőfal előtt elhelyezték az emlékezés koszorúit.

Fotók: Vadnai Szabolcs