Egy kora januári reggelen Horvát Jenő urasági inas a Tigris utca 8. szám alatti ház pincéjében Szilvássy Ernő pénzügyi főtanácsos felesége mögé settenkedett, és egy kemény tárggyal fejbe verte az asszonyt. A férfi fojtogatni kezdte a nőt, majd miután eszméletét vesztette, rázárta a pincét. Horvát ezt követően felment a lakásba, amit kirabolt. Ékszereket és 900 pengő készpénzt vitt magával. Még aznap körözést adott ki rá a budapesti rendőrfőkapitány. Másnap, a menyasszonya Rákóczi úti lakása előtt fogták el a rendőrök. Már csak 600 pengőt volt nála, viszont olyan ékszereket is találtak nála, amik minden bizonnyal más, korábbi rablásokból származhattak.

1940-et írtunk, napokig lázban tartotta Budapestet ez a bűntény. A Tigris utca már akkor is kellemes, nyugodt villanegyednek számított. Korábban szőlők hajladoztak erre, a fáma szerint a közelben vésztőhely, véres kivégzések is zajlottak egykor. A XIX. század végétől aztán nagypolgári házak épültek, katonatisztek, hivatalnokok, ügyvédek költöztek ide. A két világháború között az 50. szám alatt lakott Fenyő Miksa, a Nyugat folyóirat társszerkesztője és írója. A nála tartott összejöveteleken megjelent a korszak szellemi elitjének színe-java.

Ha hihetünk egy bírósági jegyzőkönyvnek, a Piszkos Fred megálmodója, Rejtő Jenő – született Reich Jenő, alias P. Howard is az utcában lakott ebben az időszakban. Ezt az újvidéki kiadású Magyar Szó című lap 1971. május 13-i számában megjelent cikk is megerősítette, amelyben a munkaszolgálatával kapcsolatos eseményekről írtak. Ebben három helyen is szerepelt az I. kerületi Tigris utca. „November 3-án végre kiengedték (a munkaszolgálatos behívót követően). Hazament a Tigris utcába, megpróbálta kiheverni a tortúrát. Néhány nap múlva újból behívták! Eltűnjön? Bujkáljon? Új álnevet vegyen fel? Nem, most már nincs ereje ellenállni. (…) 1943 januárjában távirat érkezett a Tigris utca 59-be, Reich Lipót részére. A kiegészítő parancsnokság röviden közölte a családdal, hogy Reich Jenő meghalt. A táviratot Reichné ápolónője vette át, és először Kovács Magdának mutatta meg. Másnap megtudta a tragédiát Rejtő apja, Lajos, és Gyula bátyja, rokonsága, barátai, mindazok, akik szerették. (…) Gyula ezt az értesítést is eldugta édesanyja elől. Az ágyához lépett, megigazította a párnáját, gondosan betakarta őt, és szélesre tárta az ablakot. Lenézett a zöldülő Tigris utcára. Egy pillanatra megdermedt, mintha a napfényben Jenő magas, vállas alakját látta volna, de csak hallucinált, mély sóhajjal konstatálta a megdönthetetlen tényeket. Igen… az ő öccse, a légionista regénygyáros. P. Howard, G. Lavery, Rejtő, Reich Jenő nincs többé.”

A Tigris utca is megszenvedte Budapest második világháborús ostromát. Beszédes az a Párduc utca sarkán 1950-ben készült fotó, ahol egy család még mindig abban az egykori villagarázsban lakott, amit öt évvel korábban rommá lőttek. Sok villa megsérült vagy elpusztult. A környéken sokáig lehetett találni géppuskaállásokat és légópincéket. S noha ma inkább babakocsik döcögnek és kutyák szaglásznak a Tigris utcában, séta közben egy pillanatra érdemes megállnunk és arra gondolnunk, mennyit szenvedett ez a terület is, míg elérkezett a mába.

(Fotó: A Tigris és a Párduc utca sarka öt évvel Budapest második világháborús ostroma után 1950-ben / Forrás: Fortepan/András, dr. Kramer István, Kunszt János)

(A cikk megjelent a Várnegyed 2026/4. számában.)