Ma már csak az égből figyelik a Horváth-kertet, de minden bizonnyal őket is örömmel töltené el a Horváth-kerti sakkélet reneszánsza. Kik voltak ők? Két budai polgár a XX. századból, Ábrahám Ottó és Sipos András. Mi a közös a két úriemberben? Egy különös véletlen hozta össze őket: mindkettejüknek 1964-ben született gyermeke. Mindketten az Attila úton élték életük jelentős részét, a gyerekek együtt tanultak járni. A közös gyereksétáltatásból évtizedes barátság született, és mivel mindketten szerettek sakkozni, nyugdíjas éveikben hosszú órákat töltöttek a Horváth-kertben a nemes játékkal. Akkoriban jelentős számú nyugdíjas és néhány fiatalabb sakkozott az asztaloknál, minden hétköznap délután jó időben, tavasztól őszig. Egy hasonló jelenetet örökített meg a híres fotóművész, Inkey Tibor is, ugyanott, a Horváth-kertben 1972-ben.

Mindeközben újabb szál kötötte össze sorsukat: az immár felnőtt gyerekeik, Gábor és Anna összeházasodtak, és hamarosan megszülettek az unokák. A sakk szeretetét a nagyszülők továbbörökítették rájuk, sőt, ma már az egyik dédunoka folytatja a hagyományt, aki Polgár Judit módszere szerint tanulja a fekete-fehér bábukkal való küzdelmet. 

De kik is voltak ők? Sipos András (1936-2015) Balázs Béla-díjas filmrendező, dokumentumfilmes, forgatókönyvíró. 1963-tól a Magyar Televízióban, majd a Duna TV-ben alkotott. Ábrahám Ottó (1921-1993) mérnökként dolgozott. 

Nyitókép: Fortepan/Inkey Tibor; a fotón nem a történetben szereplők láthatók.