Sáskatetem és posztóbillog – Nem csak papírokat őriz a Magyar Nemzeti Levéltár
Harmincezer iratfolyóméter iratanyag mellett sok minden más, számos érdekes, történeti értékű tárgy is található a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Bécsi kapu téri palotájában. Büszkélkedhet az intézmény egyebek mellett Mária Terézia imádságos céduláival, Deák Ferenc hajtincsével és egy Giuseppe Garibaldi vérével átitatott szövetdarabbal is.
A Magyar Nemzeti Levéltárban (MNL) összesen 300 ezer iratfolyóméter iratanyagot őriznek, ebből 30 ezret az intézmény Országos Levéltára Bécsi kapu téri palotájában. Kevesen tudják azonban, hogy a levéltárakban nemcsak iratok találhatók. A történelem folyamán jellemzően a dokumentumok mellékleteként különböző tárgyak is bekerültek az intézménybe.
A Bécsi kapu téri levéltári palotában több különleges gyűjteményt is őriznek, de csak az egyik olyan, amelyben nem írott, hanem tárgyi emlékek maradtak fenn. Ez az intézmény gazdag pecsétnyomó-gyűjteménye. A darabok főként selejtezés vagy egy-egy hivatal megszűnése, felszámolása után kerültek oda. Uralkodói pecsétnyomók jellemzően nem maradtak fenn a középkorból. A bevett gyakorlat ugyanis az lehetett, hogy ha egy király, császár vagy éppen a pápa meghalt, akkor összetörték a pecsétjeiket. A 16-17. századtól kezdve azonban az a gyakorlat vált általánossá, hogy azokat megőrizték az uralkodó halála után is, ezért a 18. századtól már több királyi pecsétnyomó is megtalálható a gyűjteményben. A levéltári anyag ékességei egyebek mellett II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelmi pecsétnyomói.
Az intézményben őrzött tárgyak különfélék, amelyekkel – hivatali iratok mellékleteként – rendszerint bizonyítani, indokolni, megmagyarázni szerettek volna valamit. A Magyar Királyi Helytartótanácsnak küldött levélhez csatoltak például sáskatetemet, vagy rossz minőségű gabona magvakat és az azokból készített kenyérdarabkát, amelyekkel a földművelés nehézségeire igyekeztek felhívni a figyelmet, és segélyt kértek, hogy elkerüljék az éhínséget. Előfordult olyan eset is, hogy egy-egy rendőrségi vagy bírósági eljárásnál a bizonyítás szándékával a bűntárgyat is a dokumentumokhoz csatolták. Így aztán őriznek a levéltárban olyan kést, amelyet kocsmai bűncselekménynél használtak.
Az egyik leglátványosabb iratmelléklet az Oszmán Birodalomból beküldött pénzminta- kollekció, amelyek alapján az Udvari Kamara annak idején meghatározta az átváltás árfolyamát. A pénzmintákat csatolták a hivatal ügyiratához, így papírra ragasztva vékony arany- és ezüstlemezeken megmaradt a pénzveretek nyomata. A vám meghatározásának megkönnyítése érdekében fésűs vagy fésületlen gyapjúból készült posztómintákat is küldtek az Erdélyi Guberniumnak. Az egyik minta érdekessége, hogy korábbi, még erdélyi fejedelemségkori posztóbillog van rajta. Emellett őriznek a levéltárban szintén iratokhoz mellékelt, különböző szélességű paszománymintákat is, ezeket a gyártók lebélyegezték, és így küldték be az Erdélyi Guberniumnak. Található a levéltárban olyan posztóminta-együttes is, amelyet 1848-ban a honvédek felruházásához kértek be az egyik cégtől.
Őriznek még a levéltárban számtalan egyéb tárgyat is: rováspálcákat, kitüntetéseket, szárazbélyegzőket, szabadkőműves kötényt és jelvényt, fényképalbumokat vagy éppen festményeket. Emellett büszkélkedhet az intézmény az osztrák uralkodó, Mária Terézia imádságos céduláival, Deák Ferenc hajtincsével, Szent Rókus és Luca, illetve Szent Dorottya állítólagos ereklyéjével, és egy olyan szövetdarabbal is, amelyet Giuseppe Garibaldi vére itatott át.
A cikk elkészítésében közreműködtek: Avar Anton, Kovács Zsuzsanna, Kulcsár Krisztina, Kurecskó Mihály, Lantos Zsuzsanna és Nagy Attila, az MNL munkatársai.
(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/8. számában. Fotók: Magyar Nemzeti Levéltár)