Szentháromság utca
„A Szentháromság utca lakóit óriási csattanás zavarta fel alvásukból. Vakító világosság árasztotta el az udvart és a lakásokat, az embereket pedig mély kábultság fogta el. Azt hitték, hogy elkövetkezett a világ vége. Az ötös számú ház felügyelőjének felesége fél órán át nem látott és nem hallott, az utcán járókelő néhány ember pedig érezte a villám szelét.” A heves zivatar 1892. augusztus 24-én éjjel zúdult a Vár szűk utcáira: este tizenegy órakor olyan mennydörgés támadt, hogy beleremegtek a falak, aztán a villám lecsapott a Szentháromság utcára. „Emberéletben nem esett kár – tudósított a Pesti Hírlap –, ám az ötös számú ház tetőzetét és ereszcsatornáit szét rombolta a mennykő. A hetes számú házban a cukrászdát látogatta meg a villám, nagy pusztítást hagyva maga után. Csodák csodájára ajtókat és bútorokat rongált meg anélkül, hogy a szomszéd szobában alvóknak haja szála görbült volna.”
Ez az utcácska, bármilyen kurta, mégis a Vár leghosszabb keresztirányú, kelet-nyugati fekvésű utcája. Sokféle nevet viselt: az 1400-as években Német utcának, Rézművesek utcájának, Kalmár utcának vagy Patikáriusok utcájának hívták. A török hódoltság idején Kazánkészítők utcája, az 1690-es évek körül pedig így említik: Bey de nen Fleischbäncken, „a mészárszékeknél”. 1865-ben Vér utca. Gondolhatnánk, hogy a vágóhidak miatt, holott… Rexa Dezső levéltáros úr regényes magyarázattal szolgál a „véres” névadásra, igaz, nem a Szentháromság utca, hanem az Országos Levéltár előtt húzódó, szintén kurtácska Nándor utca kapcsán. „A kis utca a törökkel való leszámolás napjaiban borzalmas küzdelmek színtere lehetett. Úgy kell hinnünk, hogy amikor elült a harc és az ott heverő hősi tetemeket és az elhullott állati testeket onnan elhordták, az egész utca merő vér lehetett.”
1695 tájt egy sarokház tulajdonosa, „Heusler Donát heidersheimi gróf és tábornok” után az utca neve röpke ideig Heusler utca. Donat Johann Heissler von Heitersheim 1648-ban született, és üstökösszerű katonai karriert futott be. Harcolt Bécs felmentésekor, részt vett Buda 1686. évi visszafoglalásában. 1687-ben a még török Eger alatt viaskodik az ostromlott várba élelmet juttatni próbáló tatár csapatokkal. Ezredesként, tábornokként, majd tábornagyként vesz részt a magyarországi török ellenes háborúkban, Arad és Temesvár felszabadítója, Erdély császári főparancsnokaként ádázul védi a szorosokat Thököly Imre és a törökök hadai ellen, mígnem 1690. augusztus 21-én a kuruc fejedelem fogságba nem ejti. Két évbe telik, míg a rabságból szabadul: Thököly kicseréli őt egy Bécsben fogva tartott fogolyért. Egy asszonyért. A feleségéért – Zrínyi Ilonáért. Szabadulása után tovább harcolt, és a Habsburg birodalom tisztjeként hódítóként viselkedett, nem kímélte a százötven éve állandó háborúskodásban megfogyatkozott „őslakosokat”, vagyis minket, magyarokat. (Igaz, így volt ezzel a legtöbb német, osztrák, vallon és cseh társa is.) A számára idegen földet hadműveleti területként kezelte, sarcolt, gyújtogatott, rekvirált, és közben szorgalmasan „szerzett” (földet, házat, kastélyt), mígnem 1696-ban egy szpáhik elleni lovasrohamban halálos sebet kapott. Vagyonosodásáról árulkodik, hogy szomorú özvegyétől Szavojai Jenő herceg 85.000 forintért vásárolta meg az egész Csepel-szigetet.
De vissza a mi kis utcánkhoz. A mészárszékek lassan eltünedeztek, a Szentháromság tér sarkán kiépült a régi budai városháza, és a szombati hetivásárok korábbi helyszíne, a mai Dísz tér helyett a Szentháromság tér és utca lett a Vár legfőbb piaca. Az 1800-as évek vége felé asztalos- és kádárfeleségek rakodnak ki az utcára, teknőt, dézsát, zsámolyt, gyúródeszkát, kosarat árulnak. A házak tövében cipő, bakancs és csizma kapható; fel is lehet próbálni a kapualjakban. Egy másik standon sapkák, kesztyűk, kalapok. A nyugati bástyasétány felé eső szakaszon tyúkok kotkodácsolnak, parasztasszonyok tejet, tojást, túrót, krumplit és zöldséget kínálnak. Délben megszólal a Mátyás-templom harangja, később pedig felböffen a Toldy-gimnázium kiságyúja – vége a piacnak, utcaseprők sereglenek, és serényen munkához látnak. A piac 1914-ben szűnt meg: elvitte a világháború.
(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/18. számában, szerző: Szárasz Miklós György)