Hogyan hatnak ránk a közösségi média negatív hősei? Vajon miért töltenek időt a trollok mások megbántásával és becsmérlésével? Miért lehetnek ők az online tér Jokerei, akik csak káoszt és zavart hagynak maguk után?

Képzeljük el, hogy egy Facebook-poszt alatt filmeket ajánlunk egymásnak. Egy felhasználó csatlakozik a beszélgetéshez, aki olyan hozzászólásokkal kezdi elárasztani a diskurzust, amelyek semmi más célt nem szolgálnak, csak hogy megbántsanak mindenkit. Például kijelenti, hogy a legtöbb közismert és kedvelt filmet borzasztónak tartja, és személyesen támadja azokat, akik nem értenek egyet vele. Ezt tovább fokozva, a troll vitapartnerei profilja alapján, sértő és cinikus megjegyzéseket tesz azok külsőjére. Majd, amikor már elég nagy zavart keltett, egyszerűen kilép a beszélgetésből.

A trollok világunk Jokerei?

Egy 2014-es kutatás szerint a sötét tetrád (machiavellizmus, pszichopátia, nárcizmus és szadizmus) jegyei közül a szadizmus mutatta a legszorosabb kapcsolatot a trollkodással. A szadizmus olyan vonás, amelyben az egyén örömét leli abban, hogy szenvedést okoz másoknak. Az online trollok gyakran személyeskednek és szándékosan okoznak zavart, hogy ebből valamilyen ki elégülést nyerhessenek.

Az internetes trollok viselkedése hasonlít az ősi folklórból származó trickster, azaz csaló archetípus természetére, aki egy tréfálkozó, bolondos csaló karakter. A csaló alakja egyszerre bírhat vonzó és romboló tulajdonságokkal is. Ez a kettősség tökéletesen tükrözi az online trollok viselkedését, akik kaotikus viselkedésükkel egyszerre szórakoztatják és bosszantják az embereket. Talán mi is tapasztaltuk már, hogy egy-egy hozzászólásukat először szórakoztatónak találtuk, majd később kezdtük érzékelni annak bántó üzenetét.

Ez a figura kultúrától függetlenül megtalálható az ősi mítoszokban és a kortárs filmekben is, ismertebb példa rá Puck Shakespeare Szentivánéji álmából, az északi mitológia Lokija, illetve az amerikai filmhős, Batman ellensége, Joker. Jokereink az internet megjelenése előtt plakátok humoros és bántó rongálásában, hamis segélyhívásokban, névtelen fenyegető levelek küldésében lelték örömüket. Az internet fejlődésével pedig megjelentek a platformokon is, kezdetben a Wikipédián. Ennek a nyílt online enciklopédiának a cikkeiben szándékosan félrevezető, humoros, zavaros vagy bántó szerkesztéseket végeztek. Ahogy a közösségi média fejlődött, ez a viselkedés mindenhol teret nyert a Facebooktól egészen a Twitterig.

Véleményvezérek vagy csendben puffogók?

Egy trollnak a viselkedése általában nemcsak az internetre szűkül. Viszont ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy ilyen személy ennyire éles nyelvű véleményformáló lenne a mindennapokban is. Ha a sötét tetrád jellemzői fellelhetők valakinél, akkor azok az életük különböző területein is megjelennek. Azonban az anonimitás, a következmény hiánya és a távolság lehetővé teszi számukra, hogy ezeket a vonásokat online erőteljesebben fejezzék ki, mint a valóságban tennék.

Érdemes tudatosítanunk, hogy az online trollokkal való vitába szállás ritkán eredményes. Az ilyen interakciók gyakran csak olajat öntenek a tűzre. Továbbá az online kommentharcok végig olvasása növelheti belső szorongásunkat. Ahogyan a TikTok is alkalmaz automatikus szűrést a bántó, nem megfelelő szóhasználattal bíró kommentekre, nekünk is szükséges tudatosan szelektálnunk, hogy mit olvasunk el és kivel szállunk vitába. Érzelmi jólétünk megőrzése érdekében egyébként is érdemes időnként szünetet tartanunk az online világtól!

(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/13-14. számában)