Kevés olyan területe van Budapestnek, mint a Tabán, amelyet ennyiszer sújtottak természeti csapások és katasztrófák. A járványokat és a harci cselekményeket hol a dunai árvíz, hol a tűzvész rendszeres pusztítása követte a városrészben.

A Tabán kis házikói, girbegurba utcácskái – bár romantikus képet mutattak –, valójában egészségtelen életkörülményeket biztosítottak, ezért a 16–17. században is gyakoriak voltak a járványok, mint a kolera és a pestis.

Ostromok, háborús pusztulások

A mohácsi vész évében, 1526-ban Szulejmán szultán teljesen kifosztotta, majd felgyújtotta a Várat és a hozzá tartozó Tabánt is.

A törökök csak tizenöt évvel később, 1541-ben foglalták el Buda várát, majd 1686-ban sikerült tőlük visszafoglalni. Ezt megelőzően összesen öt felszabadító hadjárat is indult a török ellen Buda visszavétele érdekében, mindegyik harci cselekmény súlyos károkat okozott a Tabánban is.

A nagy tabáni tűzvész, amelyben megolvadt a templomi harang

A Tabánban tűzvész pusztított 1712-ben, 1723-ban (ez esetben egy robbanás miatt), majd 1732-ben és 1755-ben is. A legsúlyosabb tűzeset azonban később, 1810. szeptember 5-án történt: a szüreti előkészületek keretében hordókat égettek, és Schuller János kádármester inasa, Gierl a délutáni órákban tűzrakásra alkalmasnak ítélte meg a szeles időt, de tévedett. A légmozgás következtében röptűz alakult ki: a felszálló parazsat a szél gyorsan tovarepítette. A tűz megfékezhetetlenül terjedt tovább, elérte a Vízivárost és Krisztinavárost, a Pestre vezető hajóhíd is kigyulladt.

A kutak szárazak voltak, a kétségbeesett tabániak borral is próbálták oltani a lángokat. De hiába, éjszakára a Tabán nagy része, több mint négyszáz ház leégett. Köztük Virág Benedek költő háza és értékes könyvtára is. A keletkezett hő következtében megolvadt a harang az Alexandriai Szent Katalin-templom tornyában, a szerb ortodox templom pedig – számos raktárral egyetemben – teljesen elpusztult. Csaknem százan haltak meg a katasztrófában, több ezren váltak otthontalanná. Az anyagi kár 6 millió akkori forintra rúgott.

A Duna és a hegy felől is jött az ár

A török kor után az újjáépülő várost is többször fenyegette áradás, Pestet és Budát 1775-ben sújtotta az addigi legnagyobb árvíz, amely Ferencvárost (amely akkor még külváros volt) teljes mértékben elpusztította.

A jégtorlaszok fellazulásával az ár 1838. március 13-án öntötte el Pestet, két napra rá vált a legveszélyesebbé a helyzet, amikor a belvárosban már két méter magasan állt a víz. (A medréből kilépő Duna akkor 929 centiméteren tetőző legmagasabb vízállást ért el.) Az árvizet követően Pest mintegy harmadát kellett teljesen vagy részben újjáépíteni. Ezután kezdődött az akkor frissen átadott Lánchíd oldalán a rakpartok kiépítése. 1875-re elkészültek a rakpartok Pesten a Margit hídtól a Fővám térig, Budán a Rudas fürdőig.

A Döbrentei utca 15., a mai Mesemúzeum falán két árvízi emléktábla is található. Az 1775-ös latinul, magyarul és németül, az 1838-as magyarul és szerbül emlékezik a természeti csapásokra. Az épület kapujához levezető lépcsők is mutatják, hogy 1838-as ár után az egész utcát megemelték, akárcsak a Fő utcát a Vízivárosban.

A Tabán nemcsak a dunai árvizektől szenvedett: hanem a patakokon lezúduló villámárvizek miatt is. Az Ördög-árok – ez utóbbi miatt – 1875 júniusában öntött ki, a vihar miatt lezúduló, alig egyórás áradat a Rácvárosban jelentős pusztítást okozott, a halottak száma meghaladta a száz főt.

A Vasárnapi Újság így számolt be a pusztulásról: „A tabáni főutcai (Attila úti) kétemeletes Mauksch-ház derékban szakadt ketté, így járt a Jankovich-ház, a torkolat fölött épült emeletes Csekeő-ház a Duna-parton a levegőbe repül, hogy visszahulljon a fundusa helyén támadt feneketlen tóba. Egy mérnök vacsoránál ül a feleségével és kis fiával, siketítő robbanással megnyílik a padló, asszony és gyermek eltűnik a borzalmas mélységben, ő maga ottmarad őrjítő fájdalmával egyedül. Megmenekül. Egy kis lisztesüzletben őrizetére bízott unokájával hal szörnyű halált a szegény öreg boltosasszony.”

A Dunából még hetekkel később is tabáni halottakat halásztak ki Paksnál, Dunaföldvárnál és Bajánál. A katasztrófa hárommillió forintnál is nagyobb kárt okozott, a magyar államon kívül segélyek érkeztek Londonból, Párizsból, de még Egyiptomból is. Az Ördög-árok fölé újabb, már jóval nagyobb boltozatú fedés épült 1878-ban, a Tabán gellérthegyi oldalán 1890-ig 116 lerobbant állapotú viskót bontattak le. A városrész sorsát – és mai képét – végül az 1930-as évekbeli bontás, a második világháború, majd az Erzsébet híd budai lehajtójának építése határozta meg.