Negyven év tanárként, harminchárom év iskolaigazgatóként. Idén augusztusban vonult nyugdíjba a Toldy Ferenc Gimnázium igazgatója, Porogi András. Interjúnk apropóját nagyrészt ez adta, meg persze az, hogy az intézmény az ország harmadik legjobb gimnáziuma lett. A leköszönt igazgató szerint a jó képességű tanulókat az eredmények érdekében mindenképpen intellektuális erőfeszítésre kell késztetni. A pedagógust arról is kérdeztük, miben áll a naprakész tudás, a jövőálló kompetenciák.

Emlékszik első munkanapjára?

Nem… első igazgatói munkanapom nagyon régen volt, harminchárom éve. Nem volt internet, nem volt mobiltelefon, a szülők csak vonalas telefonon tudtak elérni.

Sokszor hívták? Akkor is annyira aggódtak a gyerekekért, mint manapság?

Nyilván aggódtak, de kevésbé akartak beleszólni az iskola életébe. Talán azt lehetne mondani, hogy akkoriban kevesebb szülői fenntartás vagy kifogás volt nem a Toldy, hanem általában az iskola mint intézmény iránt. Persze a toldys szülők többsége ma is abszolút bizalommal van irántunk. De ha általánosságban nézzük, a szülők iskolához, oktatáshoz, pedagógusokhoz való viszonya idővel megváltozott, és bizonyos nevelési kérdésekből jogi kérdés válik, de ez világjelenség, kortünet.

A Toldyra sokszor aggatják, hogy elitiskola, és azt, hogy a budai elit járatja ide a gyerekeit. Ám mégiscsak a felvételi eljárásban dől el, kiből lesz toldys. Miért kapják ezt a jelzőt?

A Toldyban valóban Bel-Buda jelenik meg, a gyerekek szülei diplomások, ám az elit nem feltétlenül a tanulók társadalmi hátterére, sokkal inkább az iskolai teljesítményre vonatkozik.  Vagyis az elit azt jelenti, hogy a mérhető eredményességet tekintve az utóbbi tíz évben egy híján mindig az ország első tíz középiskolája között voltunk. Azok, akik innen tovább indulnak, a legjobb hazai és külföldi egyetemekre kerülnek. Kétségtelen tehát, hogy a gyerekek itt nagyon magas szintű tudásra tesznek szert. Az is igaz, hogy nagyon népszerű az iskola, magas a túljelentkezés, ezért a tehetségesebb gyerekeket tudjuk kiválasztani. Viszont azt is elmondhatom, hogy diákjaink túlnyomó többsége szeret is ide járni. Büszkeség, hogy ezt a vonzerőt a nagyon jó tanulmányi eredmények mellett sikerült megőrizni.

A HVG 2026-ra vonatkozó országos középiskolai rangsora mennyire határozza meg a jelentkezők döntését?

Az iskola számára ez nemcsak azért fontos, mert tükröt tart elénk, hanem azért, mert az emberek ha tetszik, ha nem, ezt nézik.

A hat osztályos gimnáziumok sokszor kapják a kritikát, hogy lehalásszák a jobb képességűeket…

Ez a kritika igaz, de úgy vélem, hogy az iskolák érdekeinél fontosabbak a tanulók érdekei. Sokféle gyerek van, kinek ez jó, kinek meg az. Az a tapasztalat, hogy a tehetséges 7., 8. osztályos tanulók többségének a gimnáziumi képzés többet tud adni, mint az általános iskola felső tagozata. Azt gondolom, fontos, hogy a tehetséges gyerekeket erőfeszítésre késztessük, hogy minél jobbak legyenek  és erre a Toldyban kitűnő lehetőség van.

A felvételi már-már élet-halál kérdéssé válik a továbbtanulásban, a diák által 45 perc alatt leadott és pontozott teljesítménye igenis eldönti a sorsát. Hogy látja, lehet-e, kell-e ezen változtatni?

Nem 45 perc teljesítménye dönt. Felvételi eljárásunk során több szempontból is megvizsgáljuk a tanulókat; az írásbeli mellett számít az általános iskolai eredmény és a szóbeli meghallgatás is. Amennyiben a szabad iskolaválasztás jogáról beszélünk, nagyon nincs más választásunk. A másik megoldás az lenne, hogy mindenki a körzetes iskolába jár. De ha már létezik szabad iskolaválasztás, akkor van túljelentkezés is, és ebben a rendszerben ez a legigazságosabb eljárás. A teljesítményre való ösztönzés pozitív dolog a gyerekekre nézve, de való igaz, hogy ez mindenkire másképp hat. A szülőknek is mérlegelniük kell, hogy jó-e ez a gyermeküknek.

Ön a hazai közoktatás kutatójaként is dolgozott. Mi a meglátása, akkor tehát jó vagy rossz, hogy idehaza négy, hat és nyolc osztályos gimnázium is létezik?

A nyolc osztályos általános iskola felső tagozata átgondolást igényelne. Ennek kifejtése messzire vezetne, de nem véletlen, hogy a hat és nyolc osztályos gimnáziumok ennyire népszerűek. Természetes, hogy a szülők keresik a gyerekük számára legkedvezőbb helyeket.

Gyorsan változik a munkaerőpiac, aki most kezdi a gimit, olyan munkát fog vállalni, ami ma még nem is létezik. Mit kell akkor tanítani?

A jövőre készítjük fel a gyerekeket, de egyikünk sem tudja, milyen lesz a jövő. Nem tudjuk, tíz év múlva pontosan milyen kompetenciákra lesz szükség. Adaptációs készség, rezíliencia régebben is kellett, ezek nem új szükségletek. Éppen ezért nekünk elsősorban az elődeinktől kapott, illetve az általunk megszerzett kultúra és tudás továbbadásában van felelősségünk. Ezek egyszerre kompetenciák és ismeretek, hiszen egyik nélkül sem beszélhetünk igazi tudásról.

És ebben jól áll a Toldy?

Azt mondanám, hogy igen, de mindehhez a családi háttér is szükséges.

A Toldy tanári gárdájában majdnem ismeretlen jelenség a fluktuáció, nagyrészt állandó a tanári gárda. Mennyiben előny vagy hátrány ez?

Az, hogy tanáraink jelentős része évtizedek óta toldys, jelzi, hogy ez egy alkotó közösség, ahol jól érzik magukat, eredményeik meg azt, hogy a munkájuk hatékony. Az új inspirációk persze fontosak, olyan értelemben is, hogy a tanárok egy része máshol – adott esetben egyetemen – is tanít, tudományos munkát végez.

2022-ben sztrájkhullám söpört végig az országon, amelyhez a Toldy diákjai közül is csatlakoztak. A PDSZ magasabb pedagógusbérekért, a terhek csökkentéséért tüntetett. Mennyiben változott mára a helyzet?

Jelentős pedagógusbér-emelés ment végbe, és kapcsolódik hozzá egy garancia is, ami biztosítja a bérek emelkedését. Negyven évet töltöttem az oktatásban, egy-egy kiugró évet leszámítva a bérek reálértéke sosem volt olyan magas, mint most. Kollégáinknak ez biztonságot és perspektívát jelent. Ezt abban is lehet érzékelni, hogy megnőtt a pálya vonzereje.

Egy hatalmas beruházás keretében 2005-re készült el a Toldy új tornaterme. Hogy élte meg ezt a minden bizonnyal stresszes időszakot?

Kicsit beleőszültünk, mert nagyon kemény munka volt. Különösen azért, mert a legjobbat igyekeztünk létrehozni Takács Zoltán testnevelő tanár kollégámmal. Földes László Ybl-díjas építész pedig fantasztikus partnernek bizonyult, mert folyamatosan egyeztetett velünk, kérdezett, visszajelzett és velünk harcolt, hogy a kivitelezés során a tervekhez és az iskolához méltó nagyszerű épület szülessen. Olyan igényes környezet jött létre, amire a tanulóink is vigyáznak, ennek köszönhető, hogy a tornaterem, ahol orvosi rendelő és szaktantermek is helyet kaptak, még ma is úgy néz ki, mintha tegnap készült volna el.

Azóta mi szépült meg az iskolában?

A tetőszerkezetet, a világítást és a fűtésrendszert felújítottuk. Az épület gyönyörű, de mégiscsak 170 éves, emiatt egy teljes renoválás ráférne.

Hányszor mondják rá, hogy úgy néz ki, mint a Harry Potterből ismert Roxfort?

Sokszor. És ez vonzerő a gyerekeknek is: neogót, vöröstégla épület tornyocskákkal, és tele van mindenféle lénnyel, a lépcsőfordulók, az oszlopok díszeiben.

Mit kíván a jövő pedagógus generációnak?

Azt, hogy ugyanúgy leljék örömüket a munkában, mint én. A jövő történelemtanárainak meg azt, hogy mindig a tudásuk és szakmai lelkiismeretük alapján taníthassanak – úgy, ahogyan azt én is tehettem az utóbbi harminchat esztendőben.

Mi a Toldy küldetése?

Szeptembertől Molnár Péter kapott megbízást a Toldy Ferenc Gimnázium irányítására. A német-történelem szakos tanár 1992-től tanít az intézményben, 2001-től igazgatóhelyettesi feladatokat látott el Porogi András mellett. Dolgozott osztályfőnökként, munkaközösség-vezetőként, valamint 2007 óta mozgóképkultúra és médiaismeret tanárként is. Mint elmondta, nagy segítség úgy átvenni az új feladatkört, hogy 24 éven át helyettesi beosztásból láthatta át az iskola működését.

A jövővel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az iskola igazgatójának a következőkben is a hagyományok megőrzésében és a folyamatos megújulásban kell gondolkodnia és megtalálnia közöttük a helyes arányokat, ami természetesen nem egyszerű: jól kell megítélni a változásokból adódó új feladatokat, okosan mérlegelni a különböző szempontokat és meghozni egy-egy helyes döntést.

Aktuális kihívásként említette a német nyelv első idegen nyelvként tanítását, mivel az általános iskolákban egyre kevesebben tanulják ezt a nyelvet. Arra is rámutatott, hogy szakmai szempontból sem feltétlenül szerencsés, hogy a gyerekek zöme először angolul kezd tanulni, mert ezt követően sokan indokolatlanul nehéznek találnak más nyelveket. „Ugyanakkor biztatónak látom azt az előző tanévben bevezetett változtatást, ami – a két német nyelvi csoport indításával – lehetővé teszi ennek a nyelvnek a választását a kezdők számára, és egyúttal biztosítja a valóban haladó szintű tanulóknak is a színvonalas nyelvoktatást.”

A Toldyban nincs tagozat, hiszen 12 évesen a legtöbb gyerek még nem bír határozott elképzeléssel a jövőjéről. Épp ezért alapvető céljuk, hogy mindenki alapos és széleskörű ismeretekre tegyen szert a legkülönbözőbb műveltségi területeken és csak később, már érettebben, mind az őket körülvevő világot, mind saját magukat jobban megismerve válasszák ki a diákok a maguknak megfelelő emelt szintű képzéseket a gimnázium utolsó két évfolyamán. Az iskolából a legkülönbözőbb – orvosi, mérnöki, közgazdasági, jogi, bölcsész vagy művészeti – pályákra kerülnek később az itt érettségizett diákok. „Igyekszünk megfelelni e sokfajta igénynek, miközben arra is törekszünk, hogy a tanórákon túl is sok mindent tudjunk nyújtani és élményekben, értékekben gazdag hat évre emlékezzen vissza az, aki egykor toldys diák volt.”

Az interjú megjelent a Várnegyed 2025/16. számában.
Fotók: Vágó Liza