„A bűnök nem halványulhatnak el az idő múlásával” – A kommunizmus áldozataira emlékeztek
Február 25-én, este hat órakor emlékezett meg a Budavári Önkormányzat a kommunizmus áldozatairól, Mansfeld Péter Szabó Ilonka utcai szobránál. Az eseményen Böröcz László polgármester mondott beszédet.
Az ünnepélyes főhajtás keretében a gyilkos eszme által kényszermunkatáborokba hurcolt magyarok tízezreire, a mártírhalált halt hősökre, a koholt vádak alapján, a megtorlás keretében elítélt emberekre emlékeztek az összegyűlt budavári polgárok.

„Egy ember nem föltétlenül abban a pillanatban a legbűnösebb, mikor felemeli a fegyvert, hogy megöljön valakit. A bűn előbb van, a bűn a szándék” – idézte Márai Sándor gondolatait beszédében Böröcz László. A polgármester emlékeztetett arra, hogy az I. kerület közössége nemrég emlékezett meg Budapest második világháborús ostromáról, majd kiemelte: „Ma már tudjuk, hogy 80 évvel ezelőtt valójában a felszabadulás címkéje alatt a diktatórikus hatalom elnyomása, a XX. század pusztító valósága köszöntött be a terror és az évtizedekig tartó félelem mindent behálózó erejével.”
Felidézte, hogy a szovjet megszállás idején magyarországi kommunista párt erőszakkal ragadta magához a hatalmat, és 1949-re totális diktatúrát épített ki. Ez szerinte egy olyan, totális, az élet minden területére kiterjedő, minden rezdülését átszövő és azt irányítani akaró berendezkedés volt, amely emberek millióinak hozott szenvedést, miközben új világrendet akart kiépíteni.
Böröcz László arra is emlékeztetett, hogy 1947-ben a szovjet hatóságok ezen a napon hurcolták el, koholt vádak alapján Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, aki nyolcévnyi Gulag-rabság és börtön után térhetett csak haza Magyarországra.
„A veszteségeink szinte felmérhetetlenek: a koncepciós eljárásokban elítélt és kivégzett politikai ellenfelek, a bebörtönzött ártatlanok mellett az ÁVH napi terrorja, az éjszakába belehasító csengő, a kitelepítések, kényszermunkatáborok mind a rendszer embertelenségét mutatták” – fogalmazott a polgármester. Rámutatott, hogy a külföldre menekülők szívükben örökké hontalanokká váltak, az itthon maradtak sorsa pedig megpecsételődött. Kiemelte, hogy még a „felpuhult” Kádár-féle diktatúra is ezreket kényszerített megfigyelésre, besúgásra, emberek életét és fiatalok jövőjét tette tönkre, mert ez volt a szándéka.
„Az elnyomás elleni küzdelem, az 1956-os forradalom a szabadságvágy, a nemzet tiltakozásának egyik legfontosabb pillanata volt” – idézte fel az I. kerület vezetője, aki szerint a magyar szabadságharc megrendítette a kommunista rendszert.
„Mansfeld Péter neve pedig szorosan összefonódik ezzel a küzdelemmel: 1956-ban mindössze 16 évesen vett részt a forradalomban, később pedig fegyveres ellenállást szervezett a megszállók és a diktatúra ellen” – emlékezettett Böröcz László, aki azt is kiemelte, hogy az ifjú hőst bebörtönözték, és a rendszer cinikus aljassággal megvárta, amíg betöltötte a 18. születésnapját, és rá pár nappal kivégezték. „A kommunizmus a legfiatalabbakat sem kímélte” – mutatott rá a polgármester, hozzátéve, hogy Mansfeld Péter, „a hullócsillag” bátor példamutatása és szabadságvágya ma is inspirálhat minket: „Nemcsak a történelem elnyomó korszakára emlékezünk, hanem arra is, hogy az emberi lélek ereje mindig utat tör a legsötétebb időszakban is.”
„A bűnök nem halványulhatnak el az idő múlásával” – szögezte le Böröcz László, hangsúlyozva, hogy a múlt feltárása, az emlékezés erkölcsi kötelességünk is: „Emlékeznünk kell arra, hogy a szabadság nem magától értetődik, sohasem kaptuk ingyen és mindig meg kellett védenünk.” Kiemelte: „Ma is élnek kerületünkben olyan családok, akik értünk küzdöttek, ezekért az eszményekért. Köszönjük, hogy ma is itt vannak velünk, legyünk általuk is büszkék hazánkra és emlékezzünk közösen szabadságunk fontosságára.”
Az önkormányzat koszorúját Böröcz László polgármester és Fodor Artur alpolgármester helyezték el a szobornál.

A megemlékezők ezt követően helyezték el az emlékezés virágait és mécseseit. A rendezvényt Gregor Bernadett színművész előadása tette még lélekemelőbbé, aki Nagy László Varjúkoszorú, illetve Nemes Nagy Ágnes Az alvóhoz című költeményét szavalta el.
(Fotók: Vadnai Szabolcs)