A Városháza aulájában tartották a Beethoven Budán koncertsorozat záró eseményét, amely nemcsak kivételes zenei élményt adott, de a zeneszerző és a magyar arisztokrácia különös barátságát is közelebb hozta.
József Nádor idejében rendkívül pezsgő kulturális élet zajlott Budán, mások mellett nálunk járt Haydn, aki a Várszínházban vezényelte a császárvároson kívül első alkalommal a Teremtés című oratóriumát 1800-ban, néhány hónappal korábban pedig május 7-én sztárként érkezett hazánkba az akkor fiatal, mindössze harminc esztendős Ludwig van Beethoven.
A Beethoven Budán koncertsorozat mára hagyománnyá vált, amelynek záróakkordja a Városházán volt május 10-én. A teltházas esten Szilasi Alex Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és Horváth Attila helyezték művelődéstörténeti kontextusba a kort.
Miért jött Beethoven Magyarországra, aki egyébként nem különösebben szeretett utazni? A magyar arisztokrácia ebben az időben Beethoven lázban égett, magát a kultuszt is ők teremtették meg a zeneszerző körül. Emlékezetes, hogy Mozart özvegye a hazai lapokban tette elsőként közzé, hogy kottáit felajánlja megvásárlásra. Mozart egy helyütt azt írta, hogy éhen halt volna, ha a magyar arisztokrácia nem segíti őt.
Mint arra Horváth Attila alkotmánybíró rámutatott, a zeneszerző, akit a magyar előkelő osztály a tenyerén hordozott, már négy évvel korábban itt járt. „A Keglevich-kastélyba hívták, ahol a tizenéves Babettet tanította zongorázni, mintegy két héten keresztül. 1796-ot írunk, Pozsonyban országgyűlés zajlik, ő pedig Keglevich családnál teljesített szolgálatot és jó kapcsolatban volt Brunszvik Terézzel is, aki szintén kiválóan zongorázott.”
A zeneszerző különös vonzódást érzett a magyar arisztokráciához, a szabadságszerető „bajuszos magyarjaihoz”, ahogy ő hívta őket. Minden bizonnyal oldottabb, fesztelenebb légkörben találta itt magát, mint a bécsi előkelő osztály köreiben.
Az emlékezetes koncert 1800 május 7-ére esik, ekkor érkezett Budára Beethoven, hogy koncertet adjon József Nádornak a neve napján. Néhány méterre a jelenlegi Városházától volt a koncert, Beethoven pedig a Brunszvik családdal érkezett, ahol ezúttal vendégeskedett.
A szombati koncerten Szilasi Alex zongoraművész vetette fel a kérdést, hogyan történhetett meg az, hogy a nemzetközileg ünnepelt zeneszerző nem fogott kezet és nem beszélgetett József Nádorral ezen a különleges alkalmon? Nem életszerű, hogy a magyar főnemesek körében ünnepelt művész nem beszél József Nádorral, akinek a tiszteletére Budára érkezett.
Minden bizonnyal válasz kaphatunk erre a kérdésre Beethoven 1802 áprilisában írt végrendeletéből, amelyet az egyre elhatalmasodó betegségéről, a hallásvesztésről és az azzal járó kellemetlenségeiről írt, és amit a Városházán Szilasi Alex teljes terjedelmében felolvasott. Köze lehetett hozzá, hogy ittjártakor nem tudott beszélni József Nádorral, szégyellte állapotát és azt, hogy esetlegesen nem érti majd a főherceg szavait. Ebben az időszakban, 1802-ben a romantika hajnalán fejezte be a Vihar szonátát. Szilasi Alex ezzel a művel zárta az estet a Városháza aulájában, megjegyezve, hogy vélhetően az ajánlás nélkül írt Vihar üzenetét is jobban megértjük, Beethoven végrendeletében megfogalmazottak tükrében.
Bauer Eszter kulturális tanácsnok az est végén megköszönve az alkotóknak és a nézőknek az estet, megjegyezte, szeretné, ha a zeneszalon a Várba visszatérne.
Először a német géniusz legendás koncertjének kétszázadik évfordulójának alkalmából rendezték meg 2000-ben a Beethoven Budán Fesztivált; a komolyzenei sorozat egy emlékhangversennyel indult, amely mára egy hetes fesztivállá alakult.
Fotók: Tóth Tibor
