Bartók Béla neve egyet jelent a magyar zenei örökség világszintű kiteljesedésével. A XX. század egyik legnagyobb zeneszerzője, népzenekutatója és zongoraművésze nem csupán a koncert termekben alkotott maradandót. Munkássága egyedülálló híd volt múlt és jövő között, ebből pedig az I. kerület is részesedhetett, hiszen a zeneszerző hosszú évekig a Víziváros lakója volt. Bartók 144 évvel ezelőtt, 1881. március 25-én született a Temes megyei Nagyszentmiklóson. Iskolaigazgató-zeneszerző édesapja 1888-as halála után a család Pozsonyban telepedett le, ahol kibontakozhatott a kis Béla zenei tehetsége. 1899-től a budapesti Zeneakadémián tanult. Itt mesterei a bécsi klasszikus hagyományokra építve formálták művészi felfogását, amitől idővel elfordult. Nem sokkal ezután ismerkedett meg Kodály Zoltánnal, akivel 1906-tól népzenei gyűjtőmunkába kezdett és bejárta a Kárpát-medencét. Az a felismerés, hogy a paraszti népzene ősi rendszerét be lehet építeni a magas művészetként számon tartott muzsikába, újraformálta zeneszerzői stílusát.

A VÍZIVÁROSI ÉVEK

Bár élete során Budapest több városrészében is lakott, Bartók Béla egyik meghatározó otthona a vízivárosi Szilágyi Dezső tér 4. szám alatt volt. Az első komolyabb nemzetközi sikereit ekkor arató zeneszerző 1922 elejétől élt a Förster Nándor gyárigazgató megrendelésére, Kopeczek György tervei alapján épült szecessziós bérpalota első emeletén. A második számú, négyszobás lakást az egyik rokonától kapta ajándékba. Itt a Dunára és a református templomra nyíló panoráma mellett pihenhette ki a külföldi turnék fáradtságát. De több jelentős műve is ebben az időszakban született, mint például az I. zongoraverseny, a Táncszvit, a Zongoraszonáta, a Szabadban vagy a III. vonósnégyes. Számos külföldi fellépéssorozatára is innen indult útnak, és ide érkezett vissza az Egyesült Államokban, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és Hollandiában megtartott turnéiról is. Miután 1923-ban váratlanul elvált első feleségétől, Ziegler Mártától, ebben a lakásban élt tovább új társával, egyik tanítványával, Pásztory Dittával. Fiuk – Bartók második gyermeke –, Péter is ide született egy évvel később, 1924-ben. A zeneszerző 1928. június 4-éig élt és alkotott az egyre nyüzsgőbbé váló Szilágyi Dezső téren, ahonnan az Apostol és a Kavics utca találkozásánál álló villába költözött el.

KORAI VÉG ÉS EGY MEMENTÓ

Bartók 1940-ben az európai szélsőjobboldali légkörerősödése miatt az Egyesült Államokba költözött, ahol mindössze 64 évesen leukémiában hunyt el 1945. szeptember 26-án, New Yorkban. A Szilágyi Dezső tér 4-et öt évre rá, 1950-ben jelölte meg emléktáblával a kommunista államhatalom, amely büszkén hirdette: „Bartók a miénk!” A szocialista külsőségek között megtartott táblaavatáson – amelyen özvegye és ifjabb Bartók Béla is részt vettek – Csillag Miklós, a népművelési minisztérium főosztályvezetője hangsúlyozta a zeneszerző végrendeletének azon passzusát, amelyben kérte, addig ne állítsanak neki köztéri emléket, amíg az Oktogon Mussolini, a körönd pedig Hitler nevét viseli. Bár ez az akadály addigra elhárult, a híres zeneszerző valószínűleg a Rákosi-diktatúra embertelen légkörében, így az Oktogonból November 7. térré átnevezett kereszteződésnél sem érezte volna otthon magát.

(A cikk megjelent a Várnegyed 2025/5. számában)

Nyitókép forrása: GLOBS Magazine