Élményközpontú szemléletével hódít a Hősök SE
A magyar labdarúgó utánpótlás-nevelésben ritka kincs a családias hangulat, az eredménykényszer-mentes örömfoci és a tabukat döntögető szemlélet. Az I. kerületi Hősök SE-ben azonban mindez a valóság. A klub sikere mögött az alapító, Könczey Zsolt víziója mellett három elszánt női edző is áll, akik sajátos látásmódjukkal, empátiájukkal és pedagógiai érzékükkel teljesen átformálják a gyerekek labdarúgáshoz való viszonyát.
A magyar utánpótlás-futballt sokszor a táblák mögött sakkozó, szigorú taktikai elemeket erőltető, vagy éppen partvonalról kiabáló edzők világaként szoktuk meg. A budavári Hősök SE ezzel szemben oázis a fővárosban. A Czakó pályán működő egyesület létszáma az indulás óta eltelt bő egy évben ugrásszerűen – 20-ról mintegy 130 főre – nőtt, ami bizonyítja, hogy a szülők és a gyerekek éhesek a másfajta attitűdre. De mitől más ez a hely? A válasz a közösségben, a játékosságban és az erős női jelenlétben keresendő. Az egyesületnél ugyanis három női szakember – Kispál Renáta, Vajda Lilla és Ladányi-Bognár Edina – is aktívan formálja a jövő generációját. Az ő történeteik, motivációik és edzői filozófiájuk hűen tükrözik, miért is egyedi az egyesület.

Budavári gyökerek és az élményközpontú sport
Reni számára a Hősök hazai pálya a szó szoros értelmében is. A Batthyány Lajos Általános Iskola egykori diákjaként itt nőtt fel, a Czakón körbenézve a gyerekkorát látja. Tíz évig kosarazott, utána kezdett focizni. Már tízéves korában pontosan tudta, hogy edző szeretne lenni. A döntés hátterében nem csupán a sport szeretete állt, hanem egy meghatározó gyerekkori élmény és egy inspiráló testnevelő tanár hatása. „Megmutatta, hogyan kell kezelni a problémákat, ez pedig elkezdett érdekelni” – emlékszik vissza.

A saját bőrén tapasztalt nehézségek és a jó pedagógiai minta ébresztették rá arra, hogy edzőként legfontosabb küldetése a fiatalok támogatása és útjuk empátiával való egyengetése. A Hősök SE-hez az alapító, Könczey Zsolt emberi és sportbéli szemlélete miatt csatlakozott, mert tudta: itt a játék öröme és a sokoldalú fejlesztés áll a fókuszban. „Pont ezért vagyok a Hősöknél, mert itt tényleg más a szemlélet, és sokkal családiasabb a közeg” – meséli Reni, aki több sportágat – a foci, a kosárlabda mellett félmaratont vagy épp padelt – is űz, és ezt a multisport-szemléletet szeretné átadni a gyerekeknek is. A Hősöknél nem csak a labdarúgás a cél, hanem a mozgás öröme: ha egy gyerek később mégis váltani szeretne, tegye meg bátran, mert a sport szeretetét kapta meg itt útravalóul a tarisznyába.
Férfi-női egyensúly
Lilla kisgyerekkora óta ismeri Zsoltot, és edzője szellemisége már gyerekként is magával ragadta. Edzőként maga is pontosan tudja, mi a legfontosabb az utánpótlásban:„Nagyon-nagyon sok türelem kell, emellett következetesség. Utánpótlásban még nem fontos annyira az eredményesség, tényleg csak az, hogy a gyerek jól érezze magát, ehhez pedig kedvesnek és empatikusnak kell lenni.”

Szerinte a mai magyar futballból sokszor hiányzik az innováció, a merev pozíciók helyett pedig a kreativitást kellene pártfogolni. Különleges színfolt a Hősökben az is, ahogy a férfi és női edzők együtt dolgoznak. Mint mondja, a férfiak logikája mellé sokszor elkél a nők intuitívabb, finomabb rálátása: a két oldal tökéletesen kiegészíti egymást, komplex látásmódot teremtve a pályán.
„Joystick-mentes” nevelés
Edina lakótelepi grundon, az öccsével és édesapjával kezdett focizni. Előbb ő is kosarazott az iskolában, ezt követően, 13 éves korában kezdett el focizni. Vérbeli támadóként azonban rosszul élte meg, hogy egy év után kapuba tették. Érettségire abba is hagyta, később mégis folytatta: előbb Ürömön, majd az első szülés után került a Kelen SC-be, ahol megismerkedett Zsolttal. Így talált aztán ő is otthonra a Hősöknél, ahol többek között saját gyerekein keresztül is bekapcsolódott a klub életébe. Jelenleg edzőképzésen fejleszti magát. Saját bevallása szerint a legkisebbekkel szeret foglalkozni a legszívesebben, ahol a szakma még a játékról, a mesélésről és az élményről szól.

Megszívlelendő véleménye van arról, miért hiányoznak a magyar futballból a cselezni merő, bátor játékosok: „Ha nem hagyjuk a gyereket döntést hozni, mert mint egy joystickkal irányítjuk őket – passzolj, fuss üres területre, lőj már rá –, akkor pont a játék szépségét öljük ki belőlük. Egy edzőnek arra kéne bátorítania őket, hogy merjenek önálló döntéseket hozni.” Ő is azt vallja: a gyerekeknél nem a kiabálásról meg a görcsös akarásról kell szólnia a délutáni edzésnek. Nem lehet ugyanis elviselni a gondolatot, hogy egy hatévesre ráordítsanak egy rossz passz miatt. A Hősökben a pozitív megerősítés és a kudarcoktól való félelemmentesség az alap.
Új módszerek, töretlen lendület
A budavári utánpótlás-nevelő egyesület sikere a hagyománytisztelet, az emberközpontúság és az innováció ötvözete. Jelenleg hét szakember dolgozik a klubban, az edzők mellett például van olyan technikai vezető is, aki az operatív feladatokat intézi. Az önkéntesek között akad olyan szülő is, akit az edzői filozófia vonzotta a csatlakozásra, ő a pályán segít. Az immár 130 fősre duzzadt játékosközösségben olyan modern eszközök is teret kapnak, mint a Blazepod nevű kognitív- és gyorsaságfejlesztő módszer, miközben az emberi tényező – a türelem, az empátia és a mosoly – marad a középpontban.

Reni, Lilla és Edina a kerületi ovifoci programban is részt vesznek, ahol a játék örömét és szeretetét hozzák a budavári óvodákban tartott foglalkozásokra is. Példájuk megmutatja: a női edzők jelenléte nemcsak friss dinamikát hoz a magyar utánpótlásba, hanem egy olyan humánusabb, szerethetőbb utat is mutat, amelyből az egész magyar sport sokat tanulhatna.
(Fotók: Tóth Tibor, Rényei Erna/Várnegyed)