Aki az I. kerületben autót tart, biztos, hogy ismeri Pryma Zoltánt, a Pryma Autócentrum tulajdonosát és vezetőjét. Az autószervizt amúgy is könnyen felismerni a Kapás utcában, mert mindig sűrűn állnak a javításra váró gépkocsik a kék műhelykapuk előtt. A vállalkozás idén nyáron ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját.

Egy lepusztult, piszkos helyiséget talált 1996-ban ezen a helyen Pryma Zoltán, mielőtt berendezkedett itt a szervizével.  Az akkor még önkormányzati kézben lévő ingatlanban előtte az Ipari Minisztérium, más helyi elmondások szerint az Autóklub autójavító bázisa működött. Zoltánnal együtt öt gyerekkori barát, egyben üzlettárs vágott bele a Kapás utca egyetlen rövid, meredek szakaszán az autójavításba kerek három évtizeddel ezelőtt. Mindannyian az autóvillamosság és az alkatrész-kereskedelem területén edződtek a rendszerváltozás sűrű mindennapjaiban. Akkoriban az érdi KGST-piacról olcsó lengyel, szlovák, román alkatrészeket söpörtek be az alkalmi árusoktól, másnap nagy haszonnal eladva azokat a hazai nagykereskedőknek.

Zoltán egy személyben karosszérialakatos, autószerelő technikus, de kereskedelmi végzettsége, ráadásul az összes kategóriára vezetői engedélye is van. 1991-ben Zuglóban, a Róna utcában nyitotta első autóvillamossági műhelyét, ahol alkatrész-nagykereskedelem is folyt. Az ikonikus német márka végigkíséri pályáját: már akkor is Bosch akkumulátorokkal, ékszíjakkal, gyújtógyertyákkal kereskedett, benzinkutaknál terítették a készletet. „A Bosch partnereként a legelején Bécsből hoztuk az alkatrészeket, majd itthoni Bosch képviselettől, egészen 2001-ig, amikor az Unix, a Bárdi, a Láng vette át a nagykereskedelmi tevékenységet. Én akkor már főleg a szerviz-vonalba mentem bele, mert az párhuzamosan amúgy is működött.”

Villáskulcs és milliós műszer

Jókor váltott, mert akkor indult világszerte a Bosch Car Service szervizhálózat, amelynek ma már idehaza 250 szervize és partnere van. Az ezeket összefogó szakmai egyesületnek egyébként Zoltán lett a vezetője. A Kapás utcai műhelyben, amely egyúttal hitelesített auditált NKH vizsgaállomás is, tíz szakember dolgozik, autószerelők, ügyfélszolgálati munkatársak, vizsgabiztosok.

Már a beszélgetés elején kiderül, amit amúgy is sejtettünk: az akkori járműtechnológia és szervizelés összehasonlíthatatlan a maival: akkoriban még alkatrészeket esztergáltak, önindítókat tekercseltek, gyakorlatilag újragyártottak a használhatatlanná vált darabokat, ez volt az autójavítás lényege.

„Mindennel foglalkozunk, ami autó, A-tól Z-ig mindent megcsinálunk” – mondja ki a rövid életfilozófiát, és elárulja, hogy Pomázon még lakatos és autófényező műhely is kapcsolódik a bizniszhez. De miben hasonlít egy mai meghibásodás egy harminc évvel ezelőttihez, amikor egy izzócserét kis túlzással egy lámpaváltás alatt az úton elvégeztünk? Erre is rövid a válasz: „Régen autót javítottunk, most technológia szerint cserélünk.” Mert lehet, hogy izzót is csak tíz évente kell cserélni, de a fél autót szét kell bontani miatta. Hasonlóan bonyolult egy start-stop rendszerű autó akkucseréje is, mert több millió forintos műszer segítségével kell betanítani az autót, hogy új energiaforrás érkezik.

Zoltán nagyon jól ismeri a típushibákat, nem kertel, amikor egy apró forgóalkatrészből jósolva megmondja a kuncsaftnak, hogy vagy még ma itt hagyja az autót és kis összegből megúszható a mutatvány, vagy később motorcsere lesz a vége. „Akármennyire Boschos vagyok, azt kell mondanom, az európai autók minőségileg sokkal rosszabbak, mint az ázsiaiak, legyen az japán, kínai, koreai.” 

Az ügyfeleket két halmazba osztja: az egyik addig hajtja az autót, ameddig meg nem áll, és nagy a kár. Ekkor milliós is lehet a zsebbe nyúlás. És van a pedáns, aki eljár évente karbantartásra, kisebb összeget kifizetve. De hozzáteszi: „A nagyon okos meg vásárlás előtt megkérdezi, hogy ugyan már Zolikám, mi az, amit érdemes venni? Na itt lehet nagyot spórolni.”

Autókörkép

Az EU-ban újonnan regisztrált személygépkocsik ötöde elektromos, 37 százaléka hibrid. Zoltán úgy látja, a környezetvédelem ügye ezzel még nem oldódik meg. Újfent a start-stop rendszerű akksit hozza példaként, amely dupla annyiba kerül, mint a hagyományos, kétszer olyan nehéz, és bonyolult a rendszere. „Egy baromság! Közben az ökolábnyoma ugyanannyi, mint a hagyományosé. Ez tipikus esete annak, amivel az EU tönkreteszi az autóipart” – összegez. A sok kikapcsolás-beindítás rendkívül igénybe veszi az önindítót, a fogaskoszorút – ez tulajdonképpen egy előre beépített javítási költség –, ráadásul hiába fordítja az autó teljesítményének jó részét arra, hogy semlegesítse a károsanyag-kibocsátást, a szűrőket egyszer kidobjuk a sok benne lévő károsanyaggal…  De mint mondja, az elektromos mobilitásnak igenis van létjogosultsága, de inkább lokális közlekedésre, városon belüli szállítmányozásra.

Karbantartás mindenekelőtt

Ám az ilyen gépjárművek szerelése, az akkucsere már teljesen más technológiát igényel. A legújabb gépkocsik karbantartásához, szereléséhez új ismereteket kell elsajátítani, a munkatársak képzésekre járnak. Az itteni műhelyben azonban nem szednek szét 400 voltos technológiával működő járművet, csak 48 voltos lágy hibridet, mivel a szerviz egy lakóház földszintjén található. Nagyon szigorú biztonsági intézkedések vannak, minden rendszer áramtalanítva van, nyílt láng használata tilos, akkus és levegős szerszámokat használnak.

A szervizben egyébként minden négyzetméter maximálisan ki van használva. Négy gépkocsiállás – melyek közül az egyik vizsgaállomás – előtt még egy további autót lehet szerelni, látogatásunk idején épp egy alacsony futásteljesítményű Ford turbócseréjének folyamata zajlik, ékes példájaként annak, hogy a gyártó a mai autókat nem az örökkévalóságnak szánja. Az ügyféltérben viszont rengeteg fényes kupát látunk, ami Zoltán rallys múltjának bizonyítéka: több bajnoki címmel büszkélkedhet.

Arról is beszélgetünk, hogy a gépkocsi a lakás után az ember legértékesebb vagyontárgya, így aztán érdemes jól bánni vele. Egy jótanácsot minden autótulajdonos elfogadhat Zoltántól: ha amúgy is csak 5000 kilométert futunk évente, menjünk havonta legalább ötven kilométert. De ne a boltig, hanem egyvégtében, országúton, ahol megfelelő üzemi hőmérsékletet ér el a gépkocsi, így minden alkatrész „átmelegszik, tisztul”, hozzászokik a használathoz. Hiába, autózás drága műfaj, de főként akkor, ha nem figyelünk a vagyontárgyra. Akinek autója van, a szerviz előbb-utóbb megkerülhetetlen, de aki Zoltán műhelyébe tér be, annak biztosan jó kezekben van a járgánya.