Június 11-én kezdődik a 23. labdarúgó világbajnokság, immár 48 csapat száll harcba a végső győzelemért. Pontosan kétszer annyian, mint amikor legutóbb, 1994-ben az észak amerikai kontinensen járt a futball legnagyobb rendezvénye. Aki követi az „isteni játék” evolúcióját, tisztában van vele, hogy akár 10-20 éves viszonylatban is mennyi minden történt a labdarúgás berkein belül, elég csak a videóbíró intézményéről szót ejtenünk, ami továbbra sem tökéletes gyógyír a sokszor vitás helyzetekre, sőt!

Az első, 1930-as vébét is Amerikában – Uruguayban – rendezték meg, az induló 13 csapat közül négy volt csak európai. Most először három ország – Kanada, az Egyesült Államok és Mexikó – lesz házigazda. Visszatekintve erre a még nem egészen száz esztendőre, elmondható, hogy a labdarúgás éppen annyira volt turbulens, mint maga az egyre jobban felpörgő emberi történelem.

Ha hátra tekintünk, és megpróbálunk minél közelebb kerülni a játék magyarországi geneziséhez, azt látjuk, bizony Budavár előkelő helyen szerepel az úttörő helyszínek között. Az első hivatalos mérkőzésre 1897. május 9-én ugyan a Csömöri úti Millenáris Sportpályán került sor a Budapesti Torna Club (BTC) nem sokkal korábban alapított labdarúgó szakosztályának jóvoltából, ám már az első cikkek is említik a budavári ifjúság lelkesedését az új sportág iránt. A Sport-világ 1898. decemberi számában nagy riportban számol be a foci budapesti fejleményeiről. Ebben vastag betűvel kiemelve arról írnak, hogy „a football a tanuló ifjúság között is erősen hódít”. A korai beszámolóból kiderül, a játékról a fiatalok mondanak ítéletet, mert más sportokhoz képest az egyszerűbb szabályok miatt egyre népszerűbb a bőrgolyó rugdosása.

„A millenáris pálya szomszédos telkein, a Vérmezőn és a Városmajorban folyik az edző játék. A játékszabályokat ismeri valamennyi s egész sportszerű módon, önként választott bíróval szokott folyni a játék; legföljebb még a taktika gyönge egy kicsit – de megjön ez is még, ha jobb példákat fognak látni. Egymásközti durvaságot, veszekedést nem látni s úgy látszik, magyar ifjaink megértették ösztönszerűleg e játék szellemét, mely eréllyel nyilvánul, durvaság nélkül, meg heves küzdelemmel jár, de önmegtartóztatással is” – olvashatjuk az 1898-as cikkben.

A Vérmező valóban ideális helyszín. Akkoriban lovaspoló mérkőzések, és katonai (lovas) parádék közkedvelt helyszíne volt, de a budavári foci születési helye is. A budai labdarúgó történelem igazi csemegéje a „brutális angol játék” és a tornatanárok harcának anekdotája. A budai gimnáziumokban – különösen a Budai Főreálban (1920-tól Toldy) – a századfordulón a konzervatívabb „tornaerők” valóságos háborút indítottak a futball ellen. Úgy vélték, ez egy „brutális, angol csőcselékjáték”, amely tönkreteszi a nemes testalkatot és sérülést okoz. A diákoknak megtiltották, hogy labdát vigyenek az iskolába. A történet szerint a gimnázium diákjai a kabátjuk alá rejtve csempészték ki a bőrlabdát a Vérmezőre, és őrszemeket állítottak, nehogy tanáraik játék közben rajtakapják őket.

A Vérmezőn nem volt rendesen felfestett pálya. A kapukat levert karók, vagy egyszerűen a diákok összehajtogatott iskolai kabátjai alkották. A korabeli beszámolók szerint a meccseket rendszeresen meg kellett szakítani, mert a katonaság lovasai gyakorlatoztak a területen, vagy járókelők sétáltak át a pálya közepén. Ha a labda elszállt, gyakran a Vérmező szélén legelő tehenek között landolt. A pesti BTC-t követve Budán az óbudai III. kerületi TVE lett az úttörő labdarúgó egyesület: 1898 végén már ők mérkőztek meg a BTC második gárdájával. Viszont még 1897-ben jött létre – első hivatalos meccsét majd csak 1903-ban lejátszó – a Budapesti Budai Torna Egylet (BBTE), amelynek székhelye a Széll Kálmán téren állt, azon a területen, ahol akkor sportpálya működött, illetve ahol ma az 56-os, 59-es és 61-es villamosok megállói találhatók.

A sportágat egyébként több ismert sportoló is felkarolta, a BTC-t olyan játékosok alkották, mint az első magyar olimpiai érmes Hajós Alfréd, vagy a sportreneszánsz fejedelme, a hat bajnoki meccsen 17 gólt szerző Manno Miltiades. A BTC – amely 1897 őszén a bécsi Vienna Cricket and Football Clubbal az első nemzetközi meccsét is lejátszotta – elég hamar tudatosan kezdett építkezni: több iskolában is nekiálltak a fiatalok trenírozásához. A játék hirtelen népszerűségét mutatja, hogy aztán Budapest-szerte gombamód alakultak a focicsapatok: FTC, UTE, MTK… aztán 1901-re a Magyar Labdarúgó Szövetség is létrejött.

Címlapfotó: A Budapesti (Budai) Torna Egylet (BBTE) játékosai 1925-ben az egykori székázuk előtt az egykori Széll Kálmán téren (Forrás: Fortepan/Lakatos Mária)

(A cikk megjelent a Várnegyed 2026/8. számában.)