Számtalan ismert, de sok ismeretlen hőse is van az 1848-49-es szabadásgharcnak. A Szalag utcában élt Maderspach Károlyné Buchwald Franciska bár nem kereste, mégis rátalált a hírnév, élete egy pontján maga Haynau tábornok keresztezte útját. Esete akkora botrányt keltett Európa-szerte, hogy a magyarok függetlenségi törekvésének vérbe fojtóját sokszor érték kellemetlen inzultusok nyugdíjas korában.

Julius Jacob von Haynau, az 1848/49-es magyar szabadságharc véreskezű osztrák tábornoka értelemszerűen általános közutálatnak örvendett Magyarországon. Talán mondani sem kell, miért. A brutális rendteremtő a bécsi kormány teljhatalmú meg bízottjaként nemcsak az aradi tizenhárom vértanú és gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, hanem még több száz ember kivégzését is elrendelte. Többek között a nyelvújító Kazinczy Ferenc fia, a szabadságharc honvéd ezredese, Kazinczy Lajos, és Csány László közlekedésügyi miniszter végzetes sorsáért is ő felel. Kőkemény, kérlelhetetlen tisztként híresült el az osztrák seregben, részt vett a napóleoni háborúkban és természetesen kivette részét az 1848-as forradalmak és harcok leveréséből is. Kegyetlensége, erőszakossága már az olasz fronton megmutatkozott, a bresciai csata után parancsára még ezer embert öldöstek le a város utcáin, és valami érthetetlen aberráltságból számos asszonyt vesszőztetett meg. El is nevezték bresciai hiénának. Ezek után érkezett Magyarországra, immár az Itálián kívüli császári haderők főparancsnokaként, az udvar rá osztotta a szabadságküzdelem vérbe fojtását. Százakat küldött osztrák börtönökbe, útját kivégzések szegélyezték.

A szabadságharc után itt, a Szalag utca egyik rég lebontott házában élte napjait Madespach Károlyné Buchwald Franciska

Kegyetlen megaláztatás

Hogy miért idéztük részletesen Haynau korabeli rémtetteit, az hamarosan érthetővé válik. Ismerjük meg előbb röviden a Maderspach család történetét. Ez a német família a XVIII. században Tirolból érkezett a Bánságba. Maderspach Károly híres kohómérnök volt, az ő nevéhez fűződik az oravicabányai Bánya- és Vasmű Társulat felvirágoztatása az 1800-as években. A vasművet Széchenyi és József nádor is meglátogatta. A család később lelkesen támogatta a szabadságharcot, Maderspach gyára jelentékeny támogatást adott a honvédségnek. A súlyos vereséggel végződő 1849 augusztusi temesvári csata után is sok honvédot segítettek. Maderspach Károly és felesége, Buchwald Franciska sorsa valamivel a világosi fegyverletétel előtt keresztezte egymást Haynauéval. A menekülő magyar haderőt és Bem tábornokot üldözve a Temesvárnál diadalmas osztrák fővezér századosa Ruszkabányára érkezett, és itt tudta meg, hogy a menekülő lengyel tábornok és Kmety György honvédtábornok előző este a családnál szállt meg. Gröber százados ezért Haynau parancsára Buchwald Franciskát a város főterén augusztus 23-án félmeztelenre vetkőztetve megvesszőztette, és Karánsebesen fogdába zárta. (E megaláztatást Jancsó Miklós is megörökítette az 1966-os Szegénylegények című filmjében.) Naplója tanúsága szerint így könyörgött Gröbernek: „Ne sértse meg ennyire egy nő méltóságát és becsületét. Hisz bennem meggyaláz minden nőt, édesanyját, nővéreit! Ezután a többi tisztekhez fordultam, hogy mint lovagias férfiak, ne engedjék a gyalázatos exekuczió végrehajtását.”

Karánsebesről bár egy nap múlva szabadult, de akkor kellett megtudnia, hogy férje – nem tudván elviselni a feleségén esett megaláztatást – öngyilkos lett. Buchwald Franciska hamarosan elhagyta Erdélyt és Pestre költözött. János fiát erőszakkal besorozták a császári hadseregbe és Triesztbe irányították, de az erős asszony egészen Haynauig ment, hogy „visszakérje” fiát. Meglepő fordulat: nem kis pénzösszegért, de sikerült is kiimádkoznia őt a teljhatalmú osztráktól. Először tehát megaláztatás, most a mások előtti megalázkodás a sorsa, de a hős forradalmár hölgyek ennél többet is kibírtak a szabadságharc utáni megtorlások idején. Később Pestről Budára, a Vízivárosba, pontosabban a Szalag utcába költözött. A Ponty utcai kereszteződésnél található szép, napfényes otthonában élt egészen haláláig.

Az ütleg visszajár

János fi a nem hagyta annyiban az édesanyján esett szégyent, és felkereste a délvidéki Versecen már nyugdíjasként élő Gröbert, a vesszőzés közvetlen végrehajtóját. A források szerint a Gluckmann kávéházban talált rá biliárdozás közben. Ott egy dákóval úgy megverte, hogy az eszköz darabokra tört. A vendégeknek kellett kimenteniük a kezei közül. De Haynau életpályája is vett néhány fordulatot a szabadságharc leverése után. Idővel a bécsi udvarnak is kellemetlen lett ténykedése, így nyugdíjazták. Európai körútra indult, de nem sok szerencse kísérte utazását.

Brüsszelben vérrel locsolták le a szállodája lépcsőjét. Londoni látogatása alkalmával is gyorsan elterjedt a híre, hogy a bresciai hiéna, az asszonyvesszőztető tábornok a brit főváros vendége. Amikor a Barclay and Perkins sörgyárban tett látogatást, a háta mögött összesúgó munkások botokat, ostorokat, köveket ragadtak, és jól elagyabugyálták. Az eseményről nemcsak a brit, hanem hazai lapok is beszámoltak, az incidens diplomáciai botránnyá dagadt. Az osztrák nagykövet bocsánatkérést követelt az ügyben, de a brit külügyminiszter, Lord Palmerston a sörfőző emberek mellett állt. Viktória királynő azonban közbelépett, kilátásba helyezte Palmerston lemondatását, aki végül egy békülékeny levelet küldött Bécsbe. Az affér kapcsán érdemes idézni a Vasárnapi Újság 1903-ban megjelent írását: „Legelőször egy zsupp szalmát, vagy egy kötés szénát ejtettek reá a padlásról s a munkástömeg erre nagy lármával megrohanta, megdobálták árpával, mindenféle szeméttel, lim-lommal és kezdték páholni söprűkkel, stb. Mindenfelől ordította a tömeg, hogy «Down with the Austrian butcher!» (Le az osztrák mészárossal) Haynau és társai erre keresztültörtek a haragos embertömegen s kiszaladtak a gyárból, de ismét vesztökre, mert odakünn már mintegy 500 főnyire becsült csőcselék várt reá, többnyire munkások, kőszénhordók (coal-heavers), utczai gyerkőczök és még asszonyok is, kik szitkolódva káromkodva ütötték-verték, letépték kabátját a hátáról és hosszú sárga bajuszánál fogva hurczolták még végig a Bankside nevű úton, mely a Themse partján húzódik végig. A tábornok esze-veszetten futott, míg végre eljutott egy korcsmához, a George public house-hoz, melynek nyitott ajtaján át bemenekült a házba, a korcsmárosné, Mrs. Benfield, nagy ámulatára és itt elrejtőzött egy ágy alatt.”

Két emléktábla

Nem lehet tudni, hogy egy ötven évvel az eset után született „beszámoló” mennyire lehet hiteles, mindenesetre híven tükrözi a Haynaut övező nemzetközi utálatot. Az esetet ma kör alakú emléktábla örökíti meg a már nem létező sörfőzde helyén, felirata: „Itt nemzetközi incidens történt – 1850 – Haynau tábornokot, az osztrák mészárost itt ismerték fel és támadták meg a Barclay and Perkins fuvarosai.”

Maderspach Károlyné Buchwald Franciska 1880. december 6-án hunyt el Budán. Szalag utcai otthona nem létezik már, a jelenlegi, Szalag utca 9-13. szám alatti társasház falán egy Krajcsovics Károly által tervezett dombormű őrzi emlékét 2014 óta.

(A Nyitókép: a londoni emléktábla, amely egy házfalon Haynau megverésére emlékeztet. A cikk megjelent a Várnegyed 2024/11. számában)