Minden utca mesék és sorsok utcája. Minden utca kő, tégla és cserép – meg születés, halál, könny és nevetés. A Budapesti Hírlap egyik 1930. évi számában jelent meg a következő hirdetés: „Felkérjük osztálytársainkat, akik a várbeli leánygimnáziumban velünk együtt végezték a VIII. osztályt, hogy a június 25-én tartandó találkozó érdekében közöljék címüket Radnainé Skopál Ilonával, az I. kerület Úri utca 24. szám alatt.” Érdekes ház ez. Erkel Ferenc az 1850-es évek elején innen ballagott át délelőttönként a közeli palotába, hogy zongoraleckéket adjon a Magyarország kormányzójává kinevezett Albrecht főherceg lányainak. Ebben a házban lakott Papp Henrik, a híres piktor, aki kora elismert festője volt. Velencei, párizsi, németalföldi tanulmányutak után úgy tűnt, révbe ért, ahogy a korabeli újság írja: „példás családi életet élt asszonyával és leányával”. A lelkében mégis hibádzott valami, mert 1910 nyarán, negyvenhat évesen, megzavarodott. Az újsághír szerint egy barátja halála „annyira megtépázta az idegeit, hogy szabályosan megbolondult”. Sírt, zokogott, ha kérdezték, zavaros válaszokat adott, nevetőgörcsökben tört ki, „míg végül elrohant Úri utcai otthonából, és a Ferencz József-hídról a Dunába vetette magát”. A Budapesti Hírlap beszámolója szerint a hídon posztoló rendőr, egy gyümölcsárus ember és a vásárcsarnok egyik munkása csónakon tüstént utána eveztek, de a szerencsétlen festőnek már csak a kalapját és a sétapálcáját halászhatták ki a folyóból. „A gyászos végzetű festőművész emlékét sok értékes képe őrzi. Nevezetesebb művei: A hadi zsákmány, mely Amerikába került, Október elseje, Melyik itt a Lizi kisasszony? (mindkettő a király birtokában)”.

Ötven évvel a televízió, és száz évvel a világháló kora előtt sem volt más az ember: akkor is a vér, az erőszak, a halál hírei érdekelték a legjobban.

Egy másik töredezett, sárgult újság kishírei közt olvasom, hogy 1911. október 18-án reggel kilenc órakor rendőr kopogtatott az Úri utca 4. számú házának súlyos kapuján. A rend őre Kornai Lászlót kereste, és bánatos képpel arról számolt be neki, hogy Kornai huszonhét éves öccse, Krupenegger György fodrászsegéd főbe lőtte magát a Hársfa utcai Árpád-szállodában. A boldogtalan férfi ezt írta búcsúlevelében: „Tettem oka idegesség”.

Majdnem szemközt, az Úri utca 13. szám alatt lakott a híres történész-levéltárnok, történeti topográfus, Csánky Dezső, akinek 1904. június 8-án szintén megrendítő eseményt vitt a hírnök: tizenöt éves leánya, Csánky Lujza öngyilkos lett. A Budapest című lap újdondásza részletesen tudósított a szomorú esetről. A budai állami tanítónőképezde növendékei a bizonyítványosztás után ünnepi ebéden vettek részt, „mely alatt a fi atal leányok gondtalan csevegéssel, kacagással, vidám kedvvel töltötték az időt”. De Lujza nem volt köztük. Hideg Róza szobaleány és Kiss Jónás kertészsegéd találtak rá az intézet kertjében, ahol felakasztotta magát. Öngyilkossága rettentő megdöbbenést okozott. Mindenki rejtelmesnek találta az esetet, mert Csánky Lujza egyike volt a legjobb tanulóknak.” Zsebében levelet találtak, mely mindössze két rejtélyes mondatból állt: „Öngyilkosságom okát ne keressék! Én koraszülött vagyok, nem való vagyok erre a világra.”

Az Úri utca 19. szám alatti boltozott átjáró a Balta közbe vezet, ami a legenda szerint onnan kapta nevét, hogy a menyasszonyától, Garai Annától távozó Hunyadi László, és öccse, Mátyás, itt küzdöttek meg bárdjaikkal a Cilleiek bérgyilkosaival. Szép a legenda, de valószínűbb, hogy a szűk köz neve a hajdani Hackel korcsmára utal. A ház udvarán pedig ott az 1850-ben, huszonegy éves korában, szerelmi bánatában meghalt Lenkey Izabella sírköve, melyet 1937-ben, a vízivárosi temető felszámolásakor szállíttattak fel oda. Borongós sírversét száműzetésből hazatért, szomorú vőlegénye fogalmazta:

Kettő volt, amiért lángoltál tiszta szívedben:

A szeretett haza és jó fia, hű jegyesed.

Vész sújtotta amazt, ez karddal férfi kezében

Vesztett harca után számkiűzetve bolyong.

Ennyi csapás sok volt lelkednek az elviselésre

S áldozatink közt most tégedet is siratunk.

(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/4. számában)