A Savoyai Teraszon, kint a szabadban, a lélegzetelállító panoráma mellett már eleve sikeres tud lenni minden zenei fellépő, aki a saját stílusát hitelesen elő tudja adni, valamint a közönséget is össze tudja kovácsolni – állítja György Flóra, művésznevén Mirmur, aki a terasz fiatal lemezlovasaként olyan népszerű lett, hogy már a reptéren is megszólítják. A Vár felkapott dj-je többek között arról is beszélt lapunknak, mélyen bevésődve él benne Csukás István Mirr-murr figurája, olyannyira, hogy egy egész dj-brand épült köré.

– Azt mondják évek óta nem járt a Várba bulizni a budapesti fiatal. Te, aki májustól dj-zel itt, hogy látod, mennyire sikerült megszólítani az ifjabb nemzedéket?

– Szerintem sikeresnek mondhatjuk az eddigi zenés rendezvények alapján a kezdeményezést. Lassan nyoma sincs a Vár eddigi perifériás helyzetének, ami az éjszakai életet illeti. Bekerült a köztudatba, hogy folyamatosan minőségi programokra számíthat az, aki felmegy a teraszra. Ráadásul nem csak a fiatal korosztályt találtuk meg, hanem a középkorúakat is, ami szerintem óriási eredmény.

– Milyen zenéket keversz a Savoyai Teraszon?

– A House műfaj kimeríthetetlen palettájából keverek leginkább a Savoyain. Néha kikacsintok trance, breakbeat, UK garage vagy 2-step irányokba is. A törtütem visszaemelése a tánc parkettre több dj kollegámmal missziónkká lett, és úgy tűnik, 2024 végre meghozta a munkánk gyümölcsét, és végre lezajlott egy újabb generációváltás is. A legutóbbi Turbina Kulturális Központos fellépésem erre az élő példa, hiszen nemcsak a 4/4 zenék működtek a klubszobában. Minél törtebb volt, annál nagyobb lett a táncparkett robbanása. A Savoyai Teraszon viszont kint a szabadban, a lélegzetelállító panorámának köszönhetően eleve sikeres tud lenni minden zenei fellépő, aki a saját stílusát hitelesen elő tudja adni, valamint a közönséget is össze tudja kovácsolni. Jó zenéket nehéz találni, de ha sikerül, még az sem elég. Ha nincs színpadi jelenléte vagy nem hiteles az adott zenei műfajban a dj, akkor a csodaszép lokáció sem menti meg az estét. Én igyekszem azon dolgozni, hogy ami rajtam múlik, amire felkértek, azt maximálisan teljesítsem. Nem szoktam félvállról venni, mindig rengeteget készülök, a barátaim tudják, mennyit szorongok egy-egy nagyobb rendezvény előtt.

– Hogy látod az élőzene, kontra dj szakma kérdéskört: van-e kultusza újra az élőzenének a partihelyeken, vagy a dj-zés töretlen?

– Ha a klasszikus értelemben vett e-zenei klubbot vesszük partihelynek, akkor ott kevésbé van kultusza az élőzenének. Viszont egyre több olyan hely van a fellépők számára, ahol a két dolog határa elmosódik, és mindkettő megfér egymás mellett. Ráadásul egyre több hibrid performansz van, ahol élőzenei hangszerekkel vagy énekkel egészítik az elektronikus zenei alapokat, mindezt élőben a közönség előtt. Igen, a dj-zés töret len, és szerencsére az élőzene is. Azt látom, hogy a fiatal huszonéves korosztály nagyon érzékeny és nyitott mindkét irányba.

– Mi a személyes kötődésed a Várhoz?

– Két szerencsés évig laktunk a barátommal az Attila út 31-ben, a Dózsa György térnél. Rengeteget jártunk fel barangolni a Várnegyedbe, és ebbe pont beleesett a covid utolsó, bezárkózós hulláma. A Vár volt a stabil pontunk, úgy is mondhatom, hogy a bástyánk. Oda jártunk fel romantikázni, csodálni a panorámát és az épületeket, de sokszor egyedül is felfutottam, ha mozgáshiányom támadt. Ott született meg sok-sok kreatív ötletem, és ugyan már azóta sajnos átköltöztünk a II. kerületbe, mégis nagyon szívesen megyünk vissza, amikor csak lehet. Kiemelném még a Tabánt és Naphegyet is, illetve a mai napig az egyik kedvenc helyem a Czakó-kert! Minden rokont és barátot oda szoktam hordani piacozni, a környéket valamiért nagyon a szívembe zártam.

– Miért a Mirmur nevet választottad „művésznevednek”?

– Tudom, hogy banális, de egyszer felkeltem álmomból reggel, és a szemem előtt ki volt írva csupa nagybetűkkel, hogy MIRMUR. Ezt megelőzte rengeteg ötletelés már, mindenképp macskás koncepció mentén – nem titok, hogy macskaőrült vagyok – és nyilván hatott rám Csukás István Mirr-Murr, a kandúr figurája is, amit gyerekként imádtam. Úgy látszik, felnőtt nőként még mindig mélyen bevésődve él tovább bennem, oly annyira, hogy egy egész dj-brand épült köré az évek alatt. Érdekesség, hogy ez az a kérdés, amit talán a legtöbben kérdeznek meg tőlem idegen emberek. Vicces és néha zavarba ejtő, amikor a reptéren odajön hozzád kedves mosollyal köszönni egy vadidegen, majd megkérdezi, hogy miért vagy te Mirmur. Amint válaszolok, megköszöni azt a tracket, amit valamilyen buliban hallott tőlem, és azóta is küldözgeti a barátainak.

(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/15. számában)