A szocialista elzártságot modellekkel illusztráló divatfotón akadt meg a szeme Rozgonyi Lia kurátornak, hogy azután mélyebben kezdjen érdeklődni a fotó készítője, Bakos István András munkássága iránt. A fiatal kurátor nem is tudhatja, mit jelentett az az elszigeteltség, amit a Ferenczy Noémi-díjas grafikus, festő és reklámfotós, a magyar plakátművészet meghatározó alakja, ezen a nyolcvanas évekbeli bundareklámon megjelenített. Azt pedig már mi is a művésztől magától tudtuk meg, hogy ő maga évekig nem láthatta Németországba disszidált testvéreit, hiszen a kommunista diktatúra már csak olyan volt, hogy a teljes családot nem engedte ki nyugatra.

Bakos  divatfotói viszont az Elektroimpex gyárnak köszönhetően kerülhettek ki nyugatra, a cég ugyanis jobbnál jobb minőségben gyártott öltözékeket, amelyeket itthon nem lehetett megvásárolni. Így fordulhatott elő az, hogy Bakos István András fotó plakátjai New York-ban előbb váltak ismertté mint itthon. A képzőművészként végzett kortárs alkotó büszke arra, hogy a fotózást autodidakta módon sajátította el.

Már az olvadó rezsim lenyomata a híres Kálvin téri tűzfalon bemutatott Mino cipő reklám, a gyönyörű hosszú női lábak piros tűsarkú cipőben, hiszen a cipő hazai forgalmazásával fokozatosan kezdett beszivárogni a nyugat.

Több évtizedes pályafutása során Bakos meghatározó szereplőjévé vált a magyar vizuális kultúrának. A Várnegyed Galériában megnyílt Plakátba zárt történetek kiállítás középpontjában azok az ikonikus alkotások állnak, amelyek nemcsak a kor szellemiségét, hanem a fotóművész és  grafikus sajátos látásmódját is tükrözik.

A tárlat június 21-ig látható, a Múzeumok éjszakájának napjáig, amikor csatlakozik az országos kulturális éjszakai kezdeményezéshez.