Igazi lokálpatriótaként él az I. kerületben a Semmelweis-díjjal kitüntetett Kuhajda István fogszakorvos, aki közel negyven éve küzd a helyiek egészségéért. A kerület legnagyobb, ötezer lakost ellátó fogorvosi körzetét vezető szakember elkötelezetten dolgozik a környékbeliekért, páciensei évtizedek óta visszajárnak hozzá. Eközben a világból mindenfelől érkező, bővülő lakosság miatt szép számmal vannak új kuncsaftjai is.

– Miért választotta a fogorvosi hivatást?

– Jó tanuló gyerek voltam, és a szüleim egy egyetemi tanárhoz vittek fogszakorvosi rendelésre, magánpraxisba. Az ő lelkesítése ültette el bennem, hogy megfelelő hivatás lesz számomra a fogorvosi pálya. Nekem az individuális munkavégzés számított; az, hogy a siker és a balsiker is az enyém. Azokat a szakterületeket szeretjük mi orvosok, ahol közvetlen módon foglalkozhatunk a beteggel, tanácsot adhatunk neki, menedzselhetjük a gyógyulási folyamatot. Az egyetem elvégzése után három évet dolgoztam Szekszárdon, ahol fél évig keményen nyüstöltek mint budapesti – úgymond – úrifút. Nagyon magasra tették a követelmények mércéjét, komoly felkészítés volt ez. A fogorvoslásban a precizitás nagyon fontos. Mondhatom, hogy nekem kell a magam ellenőrének lenni. Először Sóskútra mentem dolgozni, majd a Mészáros utcai szakrendelőbe közszolgálatra, ahol az első és a tizenkettedik kerület orvosa lettem.

– A Roham utcai rendelő, ahol most találkozunk, a legkorszerűbb magánrendelőkkel vetekszik. Ide 2010-ben költözött a szolgálat.

– Igen, amikor a körzeti ellátásban a két kerület szétvált. A volt ÁNTSZ-iroda lett átalakítva a Roham utcában, ahol most három rendelő van. Én a kerületi öt fogorvosi körzet közül a legnagyobbat vezetem. A körzetek nagyon fontosak, mert nyomon követjük, számon tartjuk a betegeinket. Az önkormányzat 50 millió forint értékben teljesen felújította a kezelőegységeket, így a legkorszerűbb eszközökkel tudjuk kezelni a pácienst. A berendezések nagy része önkormányzati tulajdonban van, a rendelővel együtt a gépeket hosszútávú kölcsönben használjuk. Három felvételt készítünk egy teljeskezelésnél. A beteg a szék előtti monitoron követheti azokat a gyógyítási stádiumokat, amelyeket megosztunk velük. A Roham utcában nagyon jó gárda dolgozik, magas színvonalon tudjuk ellátni a kerületieket.

– A legkorszerűbb orvosi eljárásokat is el tudják itt végezni? Implantálnak is?

– Nem, az implantáció teljesen önálló szakterület. Amikor itthon implantálni kezdtek a kilencvenes években, nem volt szigorú szabályzás, így akkor minden fogorvos implantálhatott is. Mára ez speciális kezelést jelent. Nemcsak sebészi eljárás, hanem például több anyagismeret kell hozzá, és számít az is, hogy rendkívül gyorsan változó, fejlődő területről van szó. Ennek a rendelőnek a feladata a saját fogak minden módon való megtartása, mikroszkópos gyökérkezeléssel. A kerületiek számára a fogmegtartó kezelés mindegyike ingyenes, beleértve a fogkő-eltávolítást is. A higiénés vagy környezetvédelmi előírásoknak is jobban megfelelnek ezek az új gépek.

– Hogyan látja a kerületben élők fogazatának általános állapotát?

– A helyi gimnazisták elsőseit szűrtük szuvasodásra nemrég. Hatvanegy százalékuknak volt lyukas foga, éppen ezért komolyabban kellene venni az iskolafogászatot, több célt kellene meghatározni és a szűréseket be kellene tartani. Nagyon fontos, hogy a gyermekfogászati gondozási füzet az iskoláknál módszeresen vezetve legyen. Miután az iskola elhozza a gyerekeket, mi a szülővel egyeztetünk, aki még egyszer behozza a lyukasfogú gyermeket kezelésre. Dokumentálni kell a fogváltásokat is, mert nem jó, ha felnőttként derül ki, hogy nincs fogcsíra, azaz tejfog maradt a szájban. Ha nincs felismerve a fogcsíra-hiány – ami elég gyakori –, akkor mihamarabb kezelni kell. 18 éves kor alatt van támogatás ezeknek a problémáknak a szabályozással történő
megoldására. Első osztálytól 18 éves korig van ingyenes iskolafogászat, a fogápolási hiányosságokat nem a felnőtt fogászaton kellene észre venni.

– A felnőttek hányszor menjenek kontrollra, hogy megelőzzék a fogromlást?

– A protokoll a féléves fogászati ellenőrzést írja elő. A fog nem gyógyul magától, a kemény szövetek nem újulnak, ezért rendszeres kezelésre és ellátásra szorulnak. A páciens nem tud róla, hogy mi a baja, ezért szükséges a szakmai ellenőrzés. Én magam egészségőrnek szoktam magam nevezni.

– Magánpraxist is működtet a hatodik kerületben. Hogy éli meg a különbséget a két rendelés között?

– A gyógyítás szempontjából nincs különbség, de a közszolgálat az igazi hivatás: a 18-tól a 103 évesig minden korosztály jár ide és újabban külföldről is jönnek hozzám a betegek. Amióta a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködünk, még színesebb a páciensi kör.

– Hogy látja, elégedettebbek az orvosok a béremelés óta?

– Való igaz, hogy megemelték a béreket. Negyven éven túli dolgozóként nekem magasabb a bértámogatásom, mint egy fiatalnak. Szerintem szakmai elkötelezettség szükséges, hogy úgymond kivárja az illető, hogy beleöregedjen a szakmába.

– Létezik a sztereotípia, miszerint sokan félnek a fogorvosoktól. Hogy kezelik ezt?

– Vannak, akik tartanak tőlünk. De egy kedves szó, barátságos köszöntés feloldja az averziót és a félelmet. A hangulat dönti el a rendelőben, hogy a félelemtől megszabadul-e a beteg.

– Édesanyját, Kuhajda Istvánné Lakos Margitot, vagy ahogy errefelé leginkább szólították, Margó nénit az egész Tabán, de kiváltképp a pop-rock világ jól ismerte. Ő volt éveken keresztül a Bem Rockpart igazgatója, és a tabáni koncertek szervezője. Hogy emlékszik vissza erre az időszakra?

– Én a beatkorszakban, a hazai popzene éledésekor még általános iskolás voltam. A zenészek közül Török Ádám volt az, akivel baráti viszonyban voltunk. Bárhol kitüntették a zenészt, megemlítette édesanyámat, ó majd aranylemezt kapott a tabáni rockkoncertek megszervezéséért. A Mini házi zenekara volt a Bem Rock partnak, így nagyon közel álltak édesanyámhoz.

– Önkormányzati képviselő is volt néhány évig a szocializmus végóráiban, a rendszerváltozás időszakában. Hogyan találta meg ez a feladat?

– Bizalmi dolog ez, azaz korrekt, együttérző és nyitott módon kell viszonyulni a problémákhoz. Velem olvastatták be az öt ellenzéki párt levelét az akkori Szabad Demokraták Szövetségének tagjai. Tavasszal voltak a parlamenti választások, az önkormányzat még októberig hatályban volt, 1990 őszéig voltunk tanácstagok, addig ugyanúgy mentünk a tanácsterembe a Krisztinába (1994-ig a Szociális Missziótársulat épülete szolgált városházaként – a szerk.). A Várlejtőn, ahol lakom, tanácstagként indultam önkormányzati képviselőnek, majd az lett a körzetem. Egy dolog biztos, hogy a Toldy lépcső korlátjának rendbehozatalát én hajtottam ki azakkori vezetésből.

– Mit gondol az önkormányzatiság jövőjéről?

– Jókora adag lokálpatriotizmus él bennem, ezértfontosnak tartom, hogy ismerjük egymást. Ez a szemlélet vezet a fogászatban is: nem idegeneknek, hanem a szomszédaimnak a fogait kezelem. Az édesanyám kiterjedt ismeretségi köre, a képviselőség, illetve az orvoslás mind összefüggnek. Anyámtól örököltem a rátermettséget, mert ő mindent elintézett, mindent megoldott. Nem szeretnék érzelmes húrokat pengetni, de én haza járok ide.

Fotók: Tóth Tibor