„A rock and roll-party véget ért”, legalábbis abban az értelemben, ahogyan azt Fenyő Miklós hangján felhangzó dalban egy egész ország megismerhette. 46 évvel ezelőtt az I. kerületi Budai Ifjúsági Park színpadán robbant be új felállású zenekarával, és onnantól nem volt megállás. A páratlan tehetségű előadóra e rocktörténeti pillanat felidézésével emlékezünk.

A szocialista Magyarország pangó szürkeségébe 1980 májusában két esemény hozott némi izgalmat. Farkas Bertalan Interkozmosz programbeli űrutazása, illetve a fiatalok érdeklődésére számot tartó Pesti Műsor tehetségkutató verseny döntője a Budai Ifjúsági Parkban. Bár ez utóbbit a ma már alig ismert Rockwell nevű formáció nyerte meg (a későbbi Pokolgépből ismert Tarca László hardrock zenekara) a show-t egyértelműen a Hungária mint ráadás zenekar vitte el. Noha a vetélkedő győztese az Erdős Péter által dominált könnyűzenei piacra belépőnek számító ORI-vizsga mellé még szerződést is kapott egy kislemez kiadására, a sikerhez vezető utat a Hungária találta meg. A kőkemény, őszinte rock által uralt korszellembe egyáltalán nem illeszkedő pálmafás ingekkel, idejétmúlt, groteszkül színes zakókkal, répanadrágokkal és persze Fenyő védjegyévé vált kockás napszemüvegével hatalmasat robbantottak az Ifi Parkban. A közönségsiker (amit a néhány hónappal korábbi E-klubos fellépés alapozott meg) okszerűen eredményezett volna lemezszerződést. Csakhogy a tehetségkutató mintegy 50 fős zsűrijében maga Erdős Péter is helyet kapott, aki Fenyő Miklóssal közismerten rossz viszonyt ápolt. A nagyhatalmú popcézár egyáltalán nem rezonált az új felállással debütáló Hungária rock and roll show-ra, így feltételezhető, hogy az Esti Hírlap korabeli lapszáma, mely még meleg hangon harangozta be a május 24-ei eseményt, annak eredményéről és produkcióiról már nem számolt be, a Hungáriát pedig legközelebb a június 14-ei Váci Búcsú résztvevőjeként említette.

Pedig azokban a hetekben már belengte a siker illata Budapestet, és ezt Fenyő Miklós is érezte, amikor az Ifjúsági Magazinnak így nyilatkozott „Megérett az idő a változásra, valami van a magyar popvilág levegőjében is, az ifjú közönség az eddigitől eltérőt, valami mást szeretne látni és hallani, mi ezt ismertük fel. Rock and roll show-nk valóban hasonlít az ötvenes évek zenéjére, de meggyőződésem, hogy hamarosan divat lesz nálunk is ez az irányzat.”

Igaza lett. Egy véletlennek köszönhetően ugyanis a versenyző zenekarok mellett a Hanglemezgyártó Vállalat a helyszínen a Hungária produkcióját is rögzítette. Az ’50-es, ’60-as évek amerikai slágerei mellett ekkor már egy-két saját magyar szerzemény is elhangzott (Meghalok, ha rám nézel; Dzsungel Rock). A felvételről nem csak Fenyő Miklós, de Wilpert Imre, a hanglemezgyár második embere is tudomást szerzett, akinek felkeltette érdeklődését. A legendás kópia évtizedekig egy polcon porosodott, de Wilpert jó alapnak tekintette ahhoz, hogy lemez készüljön belőle, így Novai Gáborral hamar egymásra találtak. A popcézár romantikus nyaralása idején, tulajdonképpen a háta mögött vették fel elképesztő tempójú alkotói munka nyomán a magyarul írt Rock and Roll Party című albumot, mely 1980 végén jelent meg, majd hamarosan aranyalbum, később platina lemez lett. Szövegeit még évtizedekig mindenki fejből ismerte.

Hogy pontosan mit is hallhatott 46 éve azon a májusi szombaton a budai vár alatt az Ifi Park (a mai Várkert Bazár) közönsége, arról a Moiras Records vezetője, Virányi Attila hangrestaurátori munkájának köszönhetően szerezhetünk tudomást. A kiadó ugyanis felújította és hozzáférhetővé tette a hanganyagot, a háttérből beszűrődő lelkes, ria-ria Hungária skandálással együtt. Az őrületes bulihangulatot hozó zenekar már korábban-, most pedig annak vezetője is örökzöld álomba szenderült. Az előadó csibészes mosolya és nyugatos szabadságigenlése – melynek egyszerre volt előfutára és beteljesítője is – azonban velünk marad.

Címlap fotó: Fortepan / Gábor Viktor