Talán furcsa, de a budai Vár körül a középkorban több falu is létezett. Ilyen volt Logod, amely az Ördög-árok bal partján, a mai Attila út és Logodi utca között (a Bugát lépcső környékén) feküdt. Keletkezésének pontos ideje ismeretlen, a szintén Várhoz közeli felhévízi dézsmakerület 1290-es határleírásában még nem szerepel. Első okleveles említése 1390-ből való, a budai plébániák határperéből. Ekkor a magyar közösség Mária Magdolna parókiájától fizetség ellenében a német lakosság Nagyboldogasszony plébániájának birtokába került – emiatt a források Boldogasszonyfalvának is nevezik.

Falunak számított, de mezővárosi jellegű jogokkal bírt. Lakóit 1447-ben polgár (hospites) néven említik, 1437-ből és 1447-ből ismert a település bírája és esküdtjei is. A logodiak jogosultak voltak szőlőbirtokot vásárolni a budai határban. A Várban élő tehetős polgárok, egyházfiak és nemesek pedig birtokoltak itt szőlőket, kerteket.

A 16. század elejére már bizonyos függetlenséget ért el egyházi vonatkozásban a várbeli plébániától, mert feltűnik egy logodi pap, egy bizonyos Mihály. Még 1939-ben előkerül a település plébániatemploma az Attila út (akkori) 61–63. számú ingatlanán, a Székesfővárosi Elektromos Művek áramátalakítójának építkezése során. Az ásatást nehezítették a terület 1935–1936-os megcsúszása miatt ekkor épülő támfal munkálatai. Emiatt a templom keleti, Várhegy felé eső apszisát eltakarták, ám a romok nagyobb része megőrződött, és ma is látható a Bugát utca, Bugát lépcső vonalában. Először tévesen a Szent Lázár-rend ispotályához tartozó templomként azonosították. Ám Végh András, a Budapesti Történeti Múzeum régésze a 2000-es évek elején kimutatta, hogy Garády Sándor tévedett: egy 1441-es leírás egyértelművé teszi, hogy a Szent Lázár-kápolna a várostól északra, a váralja falain kívül helyezkedett el.

Logod a török hódoltság idején teljesen elpusztult. A tizenöt éves háború végén, Peter Zimmermann 1605-ös ostromrajzán még látható egy elkerített, néhány házból álló település a várfal és az Ördög-árok között, de a későbbi ábrázolásokon már nem szerepel. A 16–17. században a lejtő katonai védművek – sáncok, futóárkok, kontravallumok – területe lett. A logodi templom a faluval együtt a török hódoltság idején pusztult el. Később II. József 1784-es rendeletére indult meg a terület újbóli beépítése.