Márai gondolatai mentén Kozma-Vízkeleti Dániel klinikai szakpszichológussal lebilincselő beszélgetést tartottak a MáraiKultban, amelyben szó esett egyebek mellett kapcsolatainkról, jellemünkről és az egymás és az élet dolgai iránti érdeklődésünk fenntartásának szükségességéről.  

Közel teltház mellett zajlott az a beszélgetés, amelyet Erhardt Ágoston televíziós műsorvezető, mentálhigiénés szakember tartott a MáraiKult dísztermében, és aminek Márai Füveskönyve szolgált alapjául. Márai szerint az ember maga a jellem – vetődött fel a beszélgetés elején, és ezzel kapcsolatban mindjárt az a kérdés is megfogant a műsorvezetőben, hogy vajon a jellemünket a nehézségek pozitívan formálják-e.

„Nem hiszek abban, hogy van igazi és még igazibb arca egy embernek. Amikor valakit krízisben látunk, akkor a gátoltsága kevésbé működik, de nem jelenti azt, hogy az volna az illető igazi arca, hiszen ugyanannyira valódi arca az, amit nyugodt, kreatív állapotában mutat– mondta a szakpszichológus, hozzátéve, hogy sokéves együttélés után is kiderülhetnek olyan tulajdonságok valakiről, amelyeket korábban nem ismertünk. Ezeket általában a krízishelyzetek hozzák elő.

„Előfordul, hogy huszohat éve békében élek valakivel, majd kitör a világjárvány és kiderül a társamról, hogy hisztigép. A Covid-járvány sok kapcsolatot szakított szét” – fogalmazott.

Erhardt Ágostont az is érdekelte, vajon gyarapítják- e az embert a  nehézségek, fejlődik- e a jellemünk azok hatására. És ha igen, akkor miért óvjuk gyermekeinket annyira minden buktatótól?

„A fejlődés útja, hogy sohasem felejtjük el, hogy tanítványok vagyunk. Szükségünk van a keserű tapasztalatokra és létezik a poszttraumás növekedés is. A fejlődés lehetősége a komfortzónánkon kívül vár minket.”

Szóba került, hogy Márai Sándor életében sok válsághelyzetet élt meg, több esetben új alkalmazkodásokra, költözésekre vették rá ezek az megváltozott élethelyzetek. Idegrendszerünk rugalmassága azon múlik, hogy milyen változó helyzeteket éltünk meg. A gyermekek megóvására reflektálva annyit mondott, hogy a mai fiatal korosztályt a szülei – éppen az ő saját nemzedéke – mindentől meg szerette volna óvni. Ez pedig nem vezetett igazán kitartó, küzdő és szorgalmas nemzedékhez. Ma inkább az az elve e pszichológiának, hogy optimális frusztrációra van szükség a gyerekek felnövésekor, de a támogató szülői szeretet megadása mellett.

A Füveskönyv arról is szót ejt, hogy az öregedés nem a ráncokban érhető tetten, hanem a kíváncsiság elveszítésében. Kozma-Vízkeleti Dániel szerint ez kulcsgondolat, hiszen az érdeklődés visz közel egymáshoz, az ítélkezés pedig azonnal leállítja az érdeklődést. A beszélgetés végén újabb Márai idézet került elő, amely szerint „Az embereket szeretni nehéz, de nélkülük élni lehetetlen.”

„Kapcsolatterapeutaként el kell mondjam, hogy az emberek a kapcsolataikban mutatkoznak meg. Ha jóhiszemű vagyok és érdeklődő, akkor megtalálom azokat, akik hasonlóan gondolkodnak. Azt találjuk meg, amit feltételezünk” – mondta a szakember.

A beszélgetés a hallgatókból újabb kérdéseket hívott elő, láthatóan naphosszat elhallgatták volna a jelenlévők a szakpszichológus útmutatásait. Az est hangulatát nemcsak Márai, de a közösség és az egymás iránti érdeklődés tette emelkedetté.

A beszélgetéssorozat következő alkalmán Tari Annamária pszichológussal találkozhatnak november 6-án.