A szent benedeki regulát követő Szociális Missziótársulat Farkas Edith Szeretetotthona fák takarásában klasszicista homlokzatával szerényen bújik meg a Krisztina körúton. Belépve azonban varázslatos világ nyílik meg a látogató előtt. A régi főépület, majd a 2004-ben elkészült új szárny kapualján átkelve csodás kertbe jutunk, ahol zöldellő fák, virágok és gondosan ápolt konyhakert várnak. Szűz Mária szobra mellől nem hiányzik a füge-, a barackfa és a fiatal szőlőtő sem. A karitatív-szociális munkát végző katolikus szeretetotthonban száz időskorú lakik. Az ápolói gárda nélkülözhetetlen tagja Sédy Eszter, aki 2005-től dolgozik – mint ahogy mindenki emlegeti – mindenesként az intézményben. Karitatív és közösségszervező tevékenysége azonban nem itt kezdődött. 2000-ben Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője, a család barátja kérdezte meg a három gyermekes családanyát, nem lenne-e kedve programszervezőként csatlakozni a szolgálathoz. A korábban műszaki rajzolóként dolgozó Sédy Eszter igent mondott, és mivel nagyon magas szinten űzi a varrást és kézműveskedést, ezzel a kreatív adottságával hamarosan nagy közkedveltségre tett szert a Fő utcai otthonban. De 2005-ben már a Farkas Edith Szeretetotthonban találjuk. Itt Gabriella nővér biztatására a legkülönfélébb tevékenységeket építette be a napi rutinba, mikor mire volt szükség és igény.

– 2004-ben nyílt meg az új épületünk. Az egy csoda volt, nagyon sok mindennel foglalkoztunk: angol és francia órák voltak, és mivel akkor még nem kellett 80 éves korig várni, hogy valaki beköltözhessen, gyakoriak voltak a kirándulások – emlékszik vissza a kezdeti időkre. 2006-2007-ben elvégezte a szociális ápoló-gondozó gerontológiai szakot, majd később a demenciagondozó képzést is, ekkor már biztos volt, hogy hosszú időre elkötelezi magát a segítő szakma mellett.

Sédy Esztert természetesen a szolgálat lelki oldaláról is kérdezzük. Mint mondja, az időskori elmagányosodás nemcsak itt, hanem az otthon falain túl is probléma. Mindenkinek jól felfogott érdeke lenne, hogy hajlott kora ellenére tevékeny maradjon, hogy keresse a kapcsolódást, a beszélgetést. „Sokszor csak odajönnek hozzám, mintha valami kályha lennék, és energiát akarnának meríteni.” Munkájának legnehezebb része, hogy látja az elmúlást: azt, hogy egyik nap még beszél valakivel, aztán másnap már nem lehet… hogy az eltávozó idősek igenis űrt hagynak maguk után. Napját korán kezdi, fél hétkor már itt találni őt az otthonban, ekkor még nyugalom van, át tudja gondolni a napi teendőket. De úgyis megtalálja mindig valaki, mert hol egy cipzárt kell cserélni, hol más ruhadarabot kérnek megjavítani. Ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy csak ruhajavításról szólna a napja, hogy ne folyna bele a napi ápolási rutinba. Mint mondja, mindegyik munkakörbe be tudják osztani, nincs olyan feladat, amit ne tudna, vagy ne akarna elvégezni. Igyekszik változatos időtöltéssel megkínálni az itt lakó időseket: a zenehallgatásnak, filmvetítésnek, vetélkedőnek mind megvan a maga ideje. Igyekszik felidézni a lakók fiatalságát, a régi dalokat, verseket, játékokat. Fontosnak tartja a meglévő képességeik megtartását, az elkerülhetetlen hanyatlás lassítását. A húsvéti, karácsonyi programokat, komolyzenei rendezvényeket sem lehet elképzelni nélküle, ráadásul minden évben szüret idejére élőzenés mulatságot hoz a kertbe, ahol a prés is előkerül, megidézve a szőlő betakarításának vidám közösségi hangulatát.

Sédy Eszter több mint két évtizedes gondozói-ápolói tevékenységéért idén a Budavári Önkormányzat Semmelweis díját kapta.

Fazekas Csilla, a Budavári Önkormányzat Népjóléti, Oktatási Kulturális és Sport Bizottságának elnöke, Sédy Eszter, a Farkas Edith Szeretetotthon gondozó-ápolója, és V. Naszályi Márta polgármester

SZEGÉNYEK, IDŐSEK SEGÍTŐI

A Szociális Missziótársulat (Societas Missionum) egy 1908-as alapítású magyar női szerzetesrend, hivatásos szociális munkások egyházi és társadalmi szervezete. Céljuk az egyház szolgálata katolikus szellemben megszervezett szociális munkával, valamint a szegények megsegítése. A nővérek számára Szent Benedek regulája a meghatározó, lelki atyjuknak Prohászka Ottokárt tartják. A rend alapítója Farkas Edith budapesti születésű szerzetes nővér volt, aki felismerte, hogy a szociális problémák megoldására már nem elégségesek a hagyományos jótékonykodási eszközök. Ehhez a nőkérdéssel foglalkozó, képzett és hivatásos testvérek közössége szükséges. A rendből vált ki a Szociális Testvérek Társasága Schlachta Margit vezetésével 1923-ban. Végleges egyházi jóváhagyást 1932-ben kaptak, 1950-re már kétszáz taggal működtek. Az egyházi társulatot a kommunista rezsim felszámolta, a nővérek ápolóként, iskolákban, óvodákban próbáltak elhelyezkedni, és szociális karitatív munkát vállaltak. Krisztina körúti rendházukat (központi anyaház) 1998-ban kapták vissza, ahol ma száz időskorú ellátott, valamint hét szerzetesnővér lakik. A missziótársulat négy intézményt üzemeltet: Bethánia Napköziotthonos Óvoda, Bethánia Szeretetotthon (Szikszó), Szociális Missziótársulat Leánykollégiuma, Farkas Edith Szeretetotthon (Budapest).

Fotó: Tóth Tibor

(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/10. számában)