Számos visszaemlékezés látott már napvilágot Budapest ostromáról, de talán kevéssé ismert, hogy több száz francia állampolgár is részese volt ennek a tragikus eseménysorozatnak. A diplomáciai testület sok franciának adott menedéket, de a Gestapo egy napon berontott a nagykövetségre. Szerencsére a történészeket számos visszaemlékezés segíti, amely napról napra teszi rekonstruálhatóvá, mi történt a franciákkal a véres napok alatt.

Vörös Hadsereg 1944. december 24-ére körbezárta a fővárost, ahol Franciaország egykori követségének diplomatái és alkalmazottai egy része, a Budapesten élő francia kolónia, illetve több száz elsősorban német fogolytáborokból megszökött katona, illetve Elzász-Lotaringiában kényszersorozáson a német hadseregbe kényszerített francia személy is tartózkodott. Ezek közül számosan voltak, akik az I. kerület mai területén vészelték át egészében, vagy rövidebb ideig az 1944 decembere és 1945 februárja közötti időszakot.

Árulás

A nagykövetség épülete, a Duna-parti egykori Andrássy-palota számos személynek nyújtott menedéket. A francia követség működését 1944. november 20-án német követelésre betiltotta Szálasi Ferenc kormánya, de az épületet nem foglalták le. A palota és benne található francia kötődésű polgárok által letétbe helyezett értékek őrzésének biztosítására a konzul Sylvestre Nugues-Bourchat kapott megbízást. Az épületben egyébként már ekkor francia menekült hadifoglyokat és a német hadseregtől megszökött elzász-lotaringiai katonákat is bújtattak. December 20-án a Gestapo betört a követségi palotába és minden ott tartózkodó személyt, többek között a konzult is letartóztatta, illetve az értékek egy részét, és a követség levéltárát is elhurcolta. Nugues-Bourchat és több tucat társa először a Fő utcai börtönbe került, ahol már más francia állampolgárok is raboskodtak. Előző nap ugyanis egy áruló segítségével a Gestapo Pesten a marista szerzetesrend házából több rendtagot elhurcolt az ott bújtatott francia katonákkal együtt. Így többek között Albert Pfl eger, a szerzetesek előjárója is ebbe a csoportba került. A franciákat egészen 1945. január 4-ig a Fő utcai börtönben tartották.

Rabok ide-oda

A fogházban már 1944. december végén a konzulon kívül ott raboskodott a francia légügyi attasé titkára, Alfred Krieger és felesége, illetve a francia katonai attasé helyettese, Roger Klein és hitvese is. A francia fogoly katonák elöljárója Auguste Lavergne százados lett, akit szintén előállítottak a németek. A bombázások miatt viszont a börtön megsérült, ezért néhány napra Pestre, az Országygyűlés épületébe vezényelték át a csoportot. Ellenben a Vörös Hadsereg előrenyomulása miatt végül visszakísérték őket Budára: 1945. január 10-én éjszaka állandó sortűz alatt kényszerítették ismét átkelésre a jeges Lánchídon az egyébként is már kimerült foglyokat. A csoportot a budai Várba az Országház utca 26-28-ban található hatalmas komplexumba vitték. Az ingatlant 1944 októberétől a Gestapo és a nyilaskeresztesek börtönként használták. Itt az 1867-től a Belügyminisztérium által használt épületegyüttes folyósóin és törökkori alapokon kialakított pincerendszerében helyezték el őket. A kimerítő menetelés, illetve a rendkívüli hideg miatt a franciák többsége betegen érkezett a túlzsúfolt, embertelen körülmények között itt fogvatartott magyar és lengyel rabok mellé. Az ostrom növekvő intenzitása, illetve a Várba visszavonuló védekező német erők egyre súlyosabb ellátási gondjai még reménytelenebbé tették a pincerendszerbe és a Belügyminisztérium földszintjén összezsúfolt foglyok sorsát. Így 1945. január 23-án elhunyt Geneviève Britsche, a francia követség titkárnője. Ő egyedül maradt a férfi foglyokkal, a többi francia nőt ugyanis váratlanul szabadon engedték néhány nappal korábban, és a Fő utcai követség épületébe kísérték őket. Két további francia állampolgár hunyt el szintén január végén az itteni pincékben: egy, a német hadseregből dezertált francia katona, André Derret, illetve Pierre Paulin, a gödöllői premontrei iskola egykori lektora.

Váratlan fordulat

Várbeli börtönükből 1945. február 12-én sikerült kiszabadulnia a konzulnak és a még élő francia állampolgároknak. Nugues-Bourchat beszámolója szerint a belügyminisztériumi épületet ért bombatalálatok következtében kialakult tűz, és a hó, amiből tiszta vizet lehetett olvasztani, mentette meg a csoport jelentős részét egyrészt a fagyhaláltól, másrészt a szomjan halástól. A franciák kisebb csoportokban a Fő utcai követséghez vonszolták magukat, ahol a robbanás és tűz okozta pusztulás után megmaradt néhány használható szobában bújkáltak pár napig. Az SS egykori foglyai egy részét február 15-én a szovjet katonák hurcolták el váratlanul. Két napig szigorú őrizetben tartották, majd egy rövid kihallgatás után szabadon engedték őket. Az ötven éves Nugues-Bourchat olyan rossz egészségügyi állapotban volt, hogy a társai kézben vitték vissza a követség épületébe. A konzul mindezek ellenére hálát adhatott, mert a következő napokban számos olyan hír érkezett, miszerint az ostromot túlélt, és a Gestapo által üldözött több francia katonát összeszedtek és kényszermunkára hurcoltak az oroszok. Többen közülük soha nem térhettek haza. Voltak azonban olyanok, akik ezekben a zavaros időkben visszaéléseket követtek el. Egy Németországból menekült francia tiszt, Léon Wahl főhadnagy, akinek többrendbéli kétes ügylete volt már a németekkel is, 1945 február közepén francia zászlót szerezve lefoglalta néhány tettestársával a Dísz tér 12. szám alatti Edelsheim-Gyulai palotát, ahol 1918-ban Horthy Miklós kormányzó menye is született, és megpróbált Franciaország képviselőjeként fellépni. Pénzért próbált többek között hamis dokumentumokat kiadni, de már áprilisban a félhivatalosan elismert francia De Gaulle-bizottságnak sikerült elérnie, hogy beszüntesse működését. Az ostrom után hosszú hetekre, sőt hónapokra volt szükség, hogy a sokat szenvedett francia állampolgárok, követségi alkalmazottak, akik még számos, a megszálló szovjet hadsereg generálta incidensnek voltak tanúi vagy egyenesen áldozatai, különböző módokon el tudják hagyni Magyarországot. Moszkva egészen 1946-ig gátolta a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását, és az érdekvédelem elé is akadályokat gördítettek. A katonákat Turán összegyűjtve kisebb csoportokban engedték ki az országból, míg több diplomata, köztük a katonai attasé is május végén tudott csak külföldre távozni. Nugues-Bourchat konzul pedig 1945 őszén utazhatott el Budapestről, maga mögött hagyva a magyar főváros stroma alatt legsúlyosabb károkat szenvedett Várnegyed romjait.

Fejérdy Gergely
egyetemi oktató, a Külügyi Intézet kutatója

(A cikk a Várnegyed XXX. évf. 13. számában jelent meg.)