Idén cikksorozatban foglalkoztunk Budapest nyolcvan évvel ezelőtti ostromának a kerületet érintő eseményeivel, kiemelve egy-egy helyszínt, emberi történetet, közölve egy-egy korabeli fotót a Fortepan adatbázisából. Ez a sorozat zárásaként sincs másként. Olvasónk, Schmidt László ugyanis egy különös találkozást elevenített fel hatvan év távlatából.

Bár Budapest távoli pontján lakom, ha tehetem, minden lehetséges alkalomkor fellátogatok a Várba. Korábban szomorú állapotukban is kedves házainak, utcáinak hangulata miatt, ma pedig az örökre eltűntnek gondolt, de most szemünk láttára újjászülető épületeinek fantasztikus látványa miatt is. A régi történet még a hatvanas években esett meg velem. A Várból a Hunyadi János úton lefelé sétálva az egykor ott állt 10. számú ház helyén, az akkor még meglehetősen gondozatlan foghíjnál egy középkorú férfi szólított meg tört magyarsággal. Azt szerette volna tudni, ismerek-e valakit, aki az egykor itt állt házban lakott. Nemleges válaszomra elmesélte, hogy ő 1944-45-ben német katona volt, és itt szolgált a Várban. Harcálláspontjuk a Lánchíd utca akkor még álló, Duna felőli házsorának egyikében, a pincében volt. Januárban már nagyon rossz volt az ellátásuk, és ha idejük engedte, kószáltak a környéken, állandóan valami ehető dolgot keresve. Így jutott el a Hunyadi János utca 10. számú, akkor már súlyos találatot kapott, és félig az utcára omlott ház romjához. A ház megmaradt részén, a romok Vár felőli oldalán egy szoba maradéka látszott, az ép fal mellett pedig egy könyvszekrény. Számára a legérdekesebb a szekrény tetején lévő két vagy három befőttesüveg volt. Felkapaszkodott a leomlott részeken át a maradék szobához, és le akarta venni az üvegeket. Viszont ugyancsak a háború okozta szellemi éhség miatt először a könyveket vette szemügyre, és talált is a polcon valamit, amit kivett, és az ott lévő sérült székre ülve lapozgatni kezdte. Néhány percre rá kinyílt a romos szoba hegy felőli oldalában lévő ajtó, és egy idősebb úr – nyilván a lakás tulajdonosa – lépett be (ki) a fél helyiségbe. Néhány másodpercig egymásra meredtek, majd a tulajdonos gyorsan németül köszönt az ott ülő katonának és ezt követően ugyanazon az ajtón át, ahol bejött, távozott. Meglehet, ő is a befőttekért jött… Ezt követően az akkor közel tizennyolc éves német katona az egyik üveggel lemászott a törmelékhalomról, és visszament a szállásukra. Találkozásunkkor – mint mondta – a háború és a fogság után először jött Budapestre, és szívesen találkozott volna a tulajdonossal, hogy elnézést kérjen a befőtt elviteléért. Olvasónk szerkesztőségünk segítségét kérte, hogy felkutassuk a ház akkori lakóját, de ez meghaladja lehetőségeinket. Csak annyit árulnak el a korabeli újságok, hogy a házat a Verderber testvérek építették 1899-ben, majd a Koronghy családhoz került. Rengeteg bérlő lakta az idők során, banki tisztviselőtől kezdve latintanáron át nyugdíjasig. Koronghyék 1934-ben adták el a Belterületi Ingatlanforgalmi Rt.-nek 43 ezer pengőért. Ma kis parkot találunk a helyén.

Ostrom80 cikksorozatunk 2025. decemberében véget ért. A cikk megjelent a Várnegyed XXX. évf. 16. számában. Nyitókép: A Hunyadi János út 10. számú ház romjai 1945-ben. Forrás: Fortepan/Kramer István, dr. Kunszt János