Vélhetően tudatosan a közel egy éves kiskutyájához öltözött a négy éves Johanna, de a szép hajpántot biztos azért vette fel, mert tudta, hogy fotózni fogják. Szülei mindketten kutyával nőttek fel, ezért úgy döntöttek, a gyerekeket egy shetlandi juhásszal lepik meg. Fekete-fehérben ritkán látni shetlandi juhászkutyát, ami egyébként egyre elterjedtebb a fővárosban és kis Lassie-ként is szokás emlegetni, hiszen egy kicsinyített skót juhász ugrik be az embernek róla.

A látszat ellenére nagyon „gyűrhető” fajta, jól bírja a strapát, így Johanna, a kisebbik gazdija szinte egész nap dögönyözheti a kis állatot. Az apuka, Máté elmesélte nekünk, hogy Tempó előtt volt egy havanese kutyájuk, ami nagyon hozzájuk nőtt, nem sokkal annak el vesztése

Johanna és Tempó mintha most találkoztak volna korban  Fotó: Tóth Tibor 

után döntöttek az új kutya mellett. „Amikor hazahoztam, Johanna azt hitte, hogy plüssállat a kis fekete gombolyag a kezemben, egyből azt kérdezte, hogy élő-e. Amikor megmozdult, hatalmas ujjongásban törtek ki a bátyjával. Mi a feleségemmel azt érezzük, hogy benne van Maszatka is, – akinek elvesztésén nem vagyunk még túl – legalábbis ebben bízunk, szeretnénk benne őt látni.” A mérete csalóka, mert nagy a munkabírása, de elsősorban agyban kell elfárasztani. Hiába mennek másfél órás sétára, kis pihenő után ugyanúgy bírja a mozgást, ezért különböző feladatokat kell adni neki. Mindenféle instrukciókat kap ilyenkor, hogy egy idő után kimerüljön. Finom megjelenése miatt az emberek hajlamosak ölebnek nézni, holott egy vérbeli juhászkutyáról van szó, a border collie és a spicc fajta tulajdonságait is ötvözi. Nagyon alkalmazkodó típus, jól nevelhető, és családcentrikus jószág. „Alapvetően terelő kutya, de szokták terápiás kutyának is használni. Általános az aranybarna-fehér árnyalatú, de a szürkés merle-változat kicsi fekete foltokkal és kék szemmel szintén nagyon divatos típus.

Instrukciókat kell adni neki, hogy kimerüljön Fotó: Tóth Tibor 

Hetente egyszer-kétszer kell fésülni kétrétegű, sűrű bundáját. Kutyatársaságba is járnak a Várban, de ő még nagyon félénk, sok időre van szüksége ahhoz, hogy a bizalom kialakuljon. Ez az emberek felé megvan, de a kutyákkal távolságtartóbb szokott lenni” – meséli Máté. A Bécsi kapu térnél találkozunk, mert nem sokkal lejjebb lakik a kétgyermekes család és rendszerint a Tóth Árpád sétány felé indulnak sétálni. A Tempó találó név, mert a jószág szinte száguldozik a négyéves kislánnyal. Olyan, mintha most értek volna össze korban, láthatóan teljesen egy hullámhosszon vannak: a fatuskó korhadt kérgét együtt bontják le, miközben Mátéval beszélgetünk. Elmondták, hogy amikor Johanna hazajön az oviból, beviszi a szobába és az előző esti mesékből, amire emlékszik, kis részeket mond el neki. „Gyerekként rengeteget adott nekünk feleségemmel a kutya jelenléte, és szerettük volna, ha ezt átélik a gyerekeink is. A Vár hangulatát

szeretjük, ha szabadidőnk van, akkor is általában itt töltjük.”

(A cikk megjelent a Várnegyed 2025/5. számában)