A mai napig nem tisztázott, pontosan hogyan vesztette életét 1945 elején az akkor 33 éves ismert operaénekesnő, Szabó Ilonka. Az elhunyta után három hónappal kiállított halotti anyakönyv szerint szülés utáni komplikáció, gyerekágyi láz végzett vele. Akadnak azonban olyan mendemondák, amelyek szerint az ellenállásban résztvevő fiatal nő a nácik és a nyilasok áldozata lett. Halála után nem sokkal utcát neveztek el róla.

Szabó Ilonka árvája részére anyatejet kérünk bármily feltételek mellett. II. ker. Donáti utca 49. Ez a szűkszavú, szívbe markoló apróhirdetés jelent meg a Népszava 1945. április 19-i számában. Az ismert opera-énekesnő közel három hónappal korábban, mindössze 33 éves korában vesztette életét Budapest második világháborús ostroma alatt. Halálának pontos körülményei a mai napig tisztázatlanok, számos mendemonda kering arról, hogy mi történhetett a fiatal nővel.

Szabó Ilonka 1911-ben közvetlenül karácsony után látta meg a napvilágot. Énekes karrierjét a budavári Nagyboldogasszony-templom szólistájaként kezdte, majd Zeneművészeti Főiskolán tanult. Mindössze 22 éves volt, amikor az Operaházban Rossini A sevillai borbély című operájában Rosinaként debütált; 1938-tól egészen haláláig szerződtetett magánénekesként alkalmazták. A művelt, sokat olvasó művész szenvedélyesen foglalkozott a zenetörténettel. Életrajzi rádióműsorok készítésében is részt vett. Sokak meglepetésére őt választották ki a Déryné életéről szóló 1943-as film főszerepére, amit Futótűz címmel az egykori legendás színésznő születésének százötvenedik évfordulójára készítettek. Ekkor senki sem gondolta, hogy ez lesz az egyetlen mozgókép, amin az utókor Szabó Ilonkát láthatja.

A halotti anyakönyv gyerekágyi lázról ír

A leghitelesebbnek tekinthető forrás, a halotti anyakönyvi kivonata szerint Szabó Ilonka 1945. január 29-én délután 4 órakor gyerekágyi lázban hunyt el saját otthonában, a Donáti utca 49. szám alatti házban. A különféle híreszteléseknek az is megágyazhatott, hogy a hivatalos iratot – valószínűleg a háború okozta zűrzavar miatt – a korábban idézett újsághirdetés előtt mindössze két nappal korábban, április 17-én állították ki.

Az operaénekesnőről készített átfogó életrajzi cikkében a Papageno komolyzenei magazin is összeszedte a haláláról szóló híreszteléseket. Ebben arról írtak, hogy az egyik verzió szerint Szabó Ilonka elkapta az ostrom alatt terjedő kiütéses tífuszt, és a fertőzése miatt nem engedték le az óvóhelyekre, hanem a harcok közepette egy üres szobában, lázas állapotban, egyedül kellett világra hoznia gyermekét, s így halt bele a szülésbe.

Férjével a nácikkal szembeni ellenállást segítették

Második férje, Hives Henrik a Miniszterelnökség Elnöki osztályán dolgozott, és tagja lett az ellenállási mozgalomnak, így az 1944-es megszállás után a németek és a nyilasok célkeresztjébe került. Hives kollégájával, Csejdy Lászlóval ifj. Horthy Miklós Kiugrási irodájában tevékenykedtek. Munkatársaik feltehetően kapcsolatban lehettek a brit hírszerzéssel, akiknek a miniszterelnöki hivatal tevékenységéről adhattak ki iratokat. Egyes források szerint maga Szabó Ilonka is részt vett a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságnak akcióiban, és iratkézbesítés közben elfogták és megkínozták. Egy másik változat szerint volt, aki azt állította, hogy a férje a németek bevonulása után bujkálni kényszerült, így a nyilasok az énekesnőt faggatták, bántalmazták a lakásában, és azt állították róla, tífuszos, hogy így ne mehessen le az óvóhelyre. Ennek egy másik változata szerint e bántalmazások nyomán indult be nála idő előtt a szülés, amibe aztán belehalt. Kovács Béla levéltáros, aki egy ideig Szabó Ilonkáék lakásában húzódott meg, azt állította, hogy egy hatalmas közeli bombarobbanás utáni ijedtség okozta a halálát.

Szabó Ilonkáról még 1945-ben utcát neveztek el. A halálával kapcsolatos kételyeket a Független Magyarország című lap névadásról szóló, 1945 szentestéjén megjelent cikke sem igazán oszlatta el. Egyedüliként az ő esetében írtak indoklást, amely így szólt: „Szabó Ilonka, az Operaház koloratúrénekesnője Buda ostromakor hunyt el tragikus körülmények között. Gyermekágyban feküdt, amikor a nyilasok és németek behatoltak az óvóhelyre és azzal az ürüggyel, hogy kiütéses tífusza van, kizavarták egy jéghideg, fűtetlen kamrába.”

A kommunisták személyét a náciellenes propagandában használták fel

Személyét a pártállami időkben is a náciellenes propagandában használták fel, a „fasiszta barbarizmus áldozataként” mutatták be. Egy 1960-as filmhíradó-felvételen látható egy emléktáblája, amin az állt: „Férje baloldali magatartása miatt a németek üldözték, súlyosan bántalmazták. Az elszenvedett kínzások következtében 1945 januárjában meghalt.” Ezt a táblát a rendszerváltás idején lecserélték, ma egy másik áll a helyén az Ostrom és a Szabó Ilonka utcák találkozásánál (képünkön).

Ironikus, hogy Szabó Ilonka férjétől ugyanezek a kommunisták vonták meg a magyar állampolgárságot. Hives Henrik a háború után a kisgazdapárti Nagy Ferenc miniszterelnök titkára lett. Főnökével tartott, amikor a kormányfő 1947 májusában három hétre szabadságra utazott Svájcba. A miniszterelnök „szolgálati kocsijával indult útnak, sofőrjén kívül vele tartott felesége, lánya, és titkárságának vezetője, Hives Henrik is. Nagy Ferencet ekkor kényszerítették lemondásra Rákosiék, és a történtek hatására Hives sem tért haza” – olvasható a Dívány életmódportálon. Kisfiuk, az ostromot ugyancsak túlélő Hives László hosszú évekig nem találkozott apjával, végül – miként azt a Papagenónak az unokatestvére elmondta – a Vöröskereszt segítségével 1956 október közepén jutott ki az Egyesült Államokba.