Festői látványban gyönyörködtünk az Iskola lépcső tetején, a Halászbástya alatt elterülő csodálatos parkban, ott, ahol a sziklás domboldalt teljesen benőtte a futónövény, amikor észrevettük az előkelő ónémetjuhász kutyát: Lancelotot.

Mintha egyenesen a tájhoz rendezték volna a vörösesbarna-fekete fényes bundájú nagytestű ebet, úgy olvadt bele az élénkzöld növényzetbe távolról közeledő nagytestű kutyus. Keresve sem találtunk volna szebb „díszletet” a klasszikus jószág szépségének kiemelésére. Ezt a látványt szerettük volna megismételni, amikor májusban visszacsaltuk a nyolcéves kankutyát és gazdáját, Attilát a Vár alatti kutyafuttatóba, hogy elbeszélgessünk velük. Lancelotot mostanában háromszor kell kihozni Szalag utcai otthonából, többnyire ebbe a kutyafuttatóba. Néhány kisebb testű kutya játszadozik itt a parkban ezen a délutánon, pár percig eltart, míg szemrevételezik egymást és bizalmat szavaznak a közös játékra. Tiszteletet parancsoló megjelenése ellenére nagyon jámbor jószág, nem kell tőle tartania sem embernek, sem kutyának. Azt azonban a gazdi elmondta, hogy erre a fajtára jellemző, hogy az első néhány évében kiválasztja
barátait. Mivel az első években Kolozsváron éltek, Lancelot az igazi barátait elveszítette. Ma már csak a gazdik járnak haza, ő addig kutyapanzióban van, amit rövid távon nagyon szeret. A jól ismert németjuhász korábbi fajtája kevésbé gyakori. Attilától tudtuk meg azt is, hogy kényelmesebb, emberközelibb állat, sokkal jobban megvan az ember mellett anélkül, hogy mindenféle utasításokra várna, mint a nyomozókutyaként elterjedt utódja, a rövidszőrű németjuhász.

A hosszú bundáját a tél végén leveti, Lancelot a korán jött tavasszal nem vedlette le még a téli ruháját. Lancelot – becenevén Lance, vagy Lenszi – viselkedése pár éve nagyon megváltozott, amikor a családba kisbaba érkezett. Azóta sokkal több törődést és szeretetet követel magának. Az interjú kedvéért be is bizonyítja, hogy benne is egy karonülő veszett el: negyvenkilós léte ellenére percekig hagyja, hogy a kedvünkért a gazdi magasba emelje, és látszólag élvezi is. Ez a jelenet persze nem jellemző itt a kutyafuttatóban, a fotó kedvéért „kaptuk a produkciót.” Kihasználva a kutyabarát kerület előnyeit, a gazdi néha kávézókba is elviszi. Nagyon szépen viselkedik, jól bírja, amíg Attila a laptopon dolgozik, ha úgy vesszük, ahhoz is asszisztál. A Corvin kávézóban és a Hilton Starbucksban elég népszerű lett, kisebb tábora van a törzsvendégek köréből. De a Halászbástya turistái is megállítják egy közös képért.

Tíz-tizenkét évig él általában egy ónémetjuhász, nagyon hűséges családtag, megfelelő mozgatás mellett lakásban is tartható. Lancelot felmenői díjnyertes kutyák voltak, apja egy ismert vérvonal népszerű fedezőkanja. Állítólag a kétszínű vörösesbarna típus népszerűbb, a fekete inkább a versenyeken látható nagyobb számban. Minden bizonnyal az előbbi egyik legszebb példányát üdvözölhetjük Lancelot személyében, mint kerületünk lakóját.