Közel negyven éve a kerületben dolgozik, 1992 óta a körzet állatorvosa Hámori Zsolt, így jól ismeri a Várnegyed kutyás családjait. Beszélgetésünk során az egyre inkább jelen lévő rókák veszélyeiről is szó esett, mint ahogy arról is, hogy helyiként nem mindenki tartja kötelességének, hogy eleget tegyen az ebnyilvántartási bejelentésnek. Elmondta azt is, hogy a nem szabályszerű, vagy gondtalan állattartókkal szemben hogyan léphet fel a civil társadalom.

– Ismeri a környék összes kutyás családját? – Az első és a második kerület határán van a rendelő, ide tartozik a második kerület egy része is. Negyven éve itt vagyok, jól ismerem a környéket, és ha a kutya- élettartamban nézzük, az három generációt jelent. Ha névre nem is mindig emlékszem, tudom, hogy jártam már az adott házban. A legtöbb, kisállatot tartó régi családot ismerem az első kerületben.

– Milyen tekintetben változott ennyi idő alatt az ál lattartók hozzáállása?

– Valamikor kötelező volt, hogy a beoltott kutyát a körzetes kollégának le kellett jelenteni az illetékes önkormányzatnál. 2007-ben 1137 kutya volt lejelentve, most nem hivatalosan 900-950 kutya lehet, de sajnos sokan nem tesznek eleget ennek az elvárásnak. Ebben
a rendelőben tavaly 552 kutyát oltottunk be. Van, ahol az oltás árát visszatéríti a kerület vezetése, itt azonban –állatbarát önkormányzatról lévén szó – egyáltalán nem kell fizetni.

– Melyek most a túltenyésztett vagy divatos kutya fajták és fajok?

– Most a kistestűek divatosabbak, de sok az agár. Ennek az lehet a háttere, hogy a spanyoloknál szűkítették az agártartást, ezért sokat hoztak karitatív szervezetekhez, így hozzánk is. Azonban ha egyetlen bobtail van most errefelé, akkor sokat mondok, kevés a skót juhász,
és mindössze egy dalmatáról tudok a körzetben. Ezek mind divatosak voltak tíz-húsz éve még. A macska, tengerimalac, görény jelen van, de az utóbbiból nincs sok, inkább a tengerimalac divatos most. Azonban érdekesség, hogy éppen van nálam a rendelőben egy szakállas
agáma. Tenyésztő hozta ide, hogy a gyerekek megszeressék, nem beteg. Egyszer kiszabadult, egy hónapig nem evett, utána került elő. Valaki szólt, hogy mozgolódik ott bent valami.

– Mit tehet a szomszédság, ha azt látja, hogy valaki nem az alapvető életfeltételeinek megfelelően tartja a házi kedvencét?

– Az állatvédelmi törvény szerint jelezni kell a gondatlan tartást, és a magára hagyott állatot az állatvédők elvihetik. Az állatnak joga van az ételhez, italhoz és a neki megfelelő életterület használatához. Egy térhez, ahova a zord időjárás elől el tud menekülni. Nem lehet láncon,
vagy két négyzetméteren tartani például egy kutyát. Ha dokumentálva van, hogy valaki elhanyagolja a kutyáját, akkor jogi eljárás indulhat az állattartó ellen. Amíg enni, inni ad neki, és van elég területe, el tud bújni a zord időjárás elől, addig a gazda szakszerűen tartja az állatot.
A probléma az, hogy nagyon megengedő a törvény és nehéz huszonnégy órában dokumentálni egy helyzetet. Megfelelő hatóság juthat csak be és viheti el az állatot. Azonban, ha az előbb említett feltételek nem adottak,
az állatkínzásnak minősül és szólni kell az állatvédelemnek. Tény, hogy én nem mehetek be az állathoz, ha a gazda a háznál van és nem hívott engem oda.

– Hogy lehet ösztönözni, hogy mindenki lejelentse a körzetben az állatát?

– Három évente kell ebnyilvántartási bejelentést tenni, de ezt sokan nem teszik meg a kerületben, azért, mert nincs szankcionálva. Mi a nyilvántartó lap alapján tesszük meg a lejelentést az önkormányzatnál, ezért a nálunk jegyzett 550 beoltott kutya regisztrálva van.
Pontosan a veszettség és az egyéb emberre is átterjedő betegség miatt a legfontosabb az állatok rendszeres ellenőrzése. Ha valaki nem oltatja be a kutyáját veszettség ellen és ez kiderül, az szabálysértést követ el.

– Annak idején miért döntött amellett, hogy állatokat fog gyógyítani?

– Apám után választottam a hivatást. Budapesti vagyok, de Vas megyében dolgoztam az Őrségben tizenötévet. Ha járvány volt, mint félkatonai szervezet működtünk, és azonnal kellett menni oltani. Most sajnos nem lehet összeszedni annyi embert, hogy szervezetten fel
lehessen lépni egy ilyen ügyben.

– Doktor úr itt él a kerületben, van kisállata?

– Budakeszin lakom, egy uszkárom volt, az a kedvenc fajtám. Sajnos idős volt már, el kellett altatni. Nagyon tud fájni, amikor az ember elaltat egy állatot, akit szeretett.