Modiglianival, Chagall-lal, Frida Kahlóval együtt emlegetik a magyar-indiai származású Amrita Sher-Gil festőművész nevét, műveit kincsként őrzik az Új Delhi Nemzeti Múzeumban, itthon azonban kevesen ismerik. A képzőművész élete kerületünkből indult el a múlt századelőn, egészen pontosan ugyanabból a Szilágyi Dezső téri bérházból, ahol egykor Bartók Béla is lakott. Mindössze 28 évet élt a lázadó művész, mégis India legnagyobb modern, korszakalkotó festőművészei közé emelkedett.

Néhány évvel ezelőtt jelent meg átfogó kötet Amrita Sher-Gil fordulatos, filmbe illő életútjáról, Szunyogh Szabolcs tollából, a Kossuth kiadónál, korábban Keserű Katalin művészettörténész írt könyvet a világhírű magyar származású festőművészről. Szunyogh Szabolcs kötete az Amrita-Sher-Gil – egy magyar festőzseni szenvedélyes élete című kötet hátoldalán úgy ír a korszakalkotó művészről, hogy „az indiai Frida Kahlo története a szenvedély, az életigenlés, a művészet humanizmusának titokzatos és szépséges megfogalmazása.”

Sorsszerű, hogy éppen ez a könyv fekszik Verebics Katalin jelenkori festőművész asztalán, amikor azzal hívom fel, hogy mennyire ismeri a világhírű alkotót. Arról beszél, nagy hatást tett rá kivételes életútja, szemlélete, forradalmár alkata. Amrita képei Gauguin munkáira emlékeztetik a legjobban, az absztraktabb, illusztratívabb figuratív képi világa miatt.

„Cezanne is hatással volt a munkáira, ő az első modern festő, aki geometrikus formákkal dolgozik. Emlékeim szerint már főiskolás koromban a kétezres évek derekán felfigyeltem rá, de még egyetlen művét nem láttam eredetiben. Döbbenetes, hogy egy ilyen ismert magyar festőnek nem volt még itthon nagyszabású kiállítása” – fogalmazott Verebics. Hozzátette, hogy a rövid, de eseménnyel teli élete, empátiája a kitaszítottak és a nők helyzete iránt, úttörő mivoltja szintén lenyűgözi.

Itthon Amrita Sher-Gil és francia magyar kapcsolatai címmel 2001-ben nyílt átfogó tárlat az egyik legismertebb magyar származású figuratív alkotó műveiből, Keserű Katalin rendezésében. Azóta Amrita Sher-Gil műveiből nem volt kiállítás itthon, pedig a Szilágyi Dezső téri szülőházba is gyakran azzal a kérdéssel csöngetnek be szerte a világból érkező rajongói, hogy hol találhatják Budapesten műveit.

Hogy miért oly mellőzött itthon a művész? Csupán találgatni lehet, hogy a keleti alkotókat, még ilyen erős magyar kötődéssel sem emelte be a kánon, hiszen általában a nyugati orientáció jellemző a meghatározó tendenciák kialakulásánál.

Magyar származású anyuka és indiai apuka gyermekeként született Budapesten a festőművész, magyar keresztneve Dalma volt. Édesanyja révén Baktay Ervin – festőművész, író, orientalista, asztrológus, művészettörténész (a szerk.) – unokahúga volt, az ő hatására kezdett el elég fiatalon festeni. Korai munkáin a magyar táj, a népművészet inspirációja is tetten érhető.

Pénzügyi problémák miatt a család 1921-ben elköltözött a kerületből, Amrita 8 éves volt, amikor szüleivel Indiába utazott. Magyarországra rendszeresen visszajárt, a zebegényi környezet, ahol sokat nyaraltak, egyik meghatározó élménye. Művészeti tanulmányait a firenzei Santa Annunciata-ban kezdte el, később Párizsban az École des Beaux-Arts tanítványaként folytatta, ahol már őstehetségnek tartották. Húszévesen a Párizsi Szalonba – Grand Salon Paris – bekerült a Három lány című képe, amellyel elnyerte az Aranyérmet.

A nyugati technikák és az indiai szellem együttesen hatott a formálódó művész kezdeti, 1935-37-es munkáira. 1938-ban költözött Európába és – a család tiltakozása ellenére – unokatestvérével Egan Viktorral házasodott össze. Valósággal rajongott Ady Endre költészetéért, csodálattal töltötték el Szabó Dezső regényei, de meghatározó volt találkozása Bartók Bélával, aki egy ideig a Szilágyi Dezső téri (emléktáblával is jelölt) szülőházában élt. Erős intellektualitás, mély empátia, az alkotás iránti hatalmas szenvedély formálták korszakalkotó művésszé. A Falusi piac (1938) című képét a kiskunhalasi évek ihlették, ahol férje katonaorvosként dolgozott.

A kép egyébként 2006-ban 300 millió forintnak megfelelő rúpiáért kelt el. A művész egy évvel később Indiába utazott, festészetének második szakaszát innen számítják. Első nagy kiállítására készült 1941-ben Lahoreban, amikor súlyosan megbetegedett, kómába esett és decemberben meghalt. A korabeli pletykák szerint állapotos volt, és a nemkívánt terhessége megszakítása miatti hashártyagyulladás okozta tragikus halálát.

„Csak Indiában tudok festeni, máshol nincs kellő önbizalmam hozzá. Európa Picassoé, Matisse-é, Braque-é, és másoké. India csak az enyém” – vallotta Amrita egy beszélgetésben. A Hegyi férfiak című alkotása egy New York-i aukción 700 millió forintnak megfelelő dollárért ment el. Több képe ma is a Tate Gallery, a British Museum, és az Új Delhi Nemzeti Múzeum falán lóg, Indiában a modernizmus úttörőjének tartják.

(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/16. számában)