2024. 07. 13.
időjárás

Tavaly ünnepelte tíz éves fennállását a tabáni Asztalka cukrászda, amelynek vezetője, Lelkes Virág egyáltalán nem cukrászként képzelte el életét. A Tabán hangulata azonban foglyul ejtette és visszahívta, és itt, az Alexandriai Szent Katalin templom közvetlen szomszédságában működteti a hangulatos helyet, ahova azonban korántsem csak a vasárnapi mise résztvevői térnek be.

Művészcsalád vagyunk, édesapám Munkácsy-díjas formatervező volt. Papámék öten voltak testvérek, Mária belsőépítész, László fotós volt, András pedig festő, valamint apai nagyszüleim is festőművészek voltak. Egyetlen nagybátyám él még, István, festőművész. Bátyám, Márk pedig szobrász, sok köztéri szobra van, nővérem grafikus, ő itt segít nekem hétköznap – ad gyors betekintést az üzletasszony a híres famíliába, amelyet televíziós műsorában még Antal Imre is bemutatott a nyolcvanas években. 

Ha mindenki művész a családban, Ön miért a logisztikával kezdte pályáját?

Azért, mert mindig pörgős voltam. Arra emlékszem, hogy édesanyám bérma-keresztapjának, a bokszoló Papp Lászlónak ruhaboltja volt a Teréz körúton. Hát én mindig ott lógtam bent náluk. Nem voltam soha lineáris ember, mindig is sokminden érdekelt, úgyhogy mindig áramlatokra ültem fel. Nem úgy gondolkodtam, hogy ha művészcsaládból jövök, akkor biztos művész leszek.  Sokkal inkább azt mondtam magamnak: „ahogy az élet hozza”. Mert minden tapasztalat jó valamire, például a mostani munkámhoz az értékesítés, a logisztika, az esztétika. Én a Nestlénél dolgoztam logisztikai területen, a cég akkor pont itt működött a Várkert Bazárral szemben. Nagyon tetszett a szép panoráma, sokszor azon gondolkodtam, mikor fogják végre felújítani az Ifiparkot, a Várkertet. Akkor gondoltam bele először, hogy nekem ide a környékre egyszer vissza kell térnem. Aki nem élt itt a Tabánban, az nem tudja elképzelni az itteni varázslatos hangulatot.

Virág karrierje azonban nem indult szokványos módon. Gyors- és gépírónak tanult, de rögtön érezte, nem számára találták ki ezt a munkát. Az érettségit csak huszonéves fejjel tette le, andragógiából diplomázott, és aztán dolgozott HR-esként, egy fejvadász cégnél, nyomdánál és televíziónál is. Egy hirtelen szembe jövő szerelem 2009-ben Sumperkbe, egy észak-morva kisvárosba repítette. Ott amellett, hogy megtanulta a cseh nyelvet, kézműves szappant és gyertyát készített, de hamar felfigyeltek arra is, hogy milyen jókat tud sütni-főzni. 

 Hol tanulta a cukrászatot? – csapunk le rögtön a témára.

Kint szerettem volna csinálni egy lángosozót, rétesezőt, de lebeszéltek róla. Hazatérve aztán elvégeztem az OKJ-s cukrásziskolát. De sosem azon múlik, hogy mit végzel, hanem az számít, ami benned van. Vannak azok, akik megcsinálják a feladatot, és pont. És vannak a kísérletezők, akik merik feszegetni a határokat. A termékpaletta újragondolását például… Én ezt a vásárlók érdeklődése, kérdései és igényei alapján kezdtem el. A krémest tulajdonképpen a vevőim javasolták, így lett ez az egyik fő termékünk.

A már tíz évvel ezelőtt is cukrászdaként működő Asztalkát ma egyedül viszi Virág egy üzletvezetővel, cukrászokkal és felszolgálókkal, köztük nővére is rendszeresen segíti munkáját. Alapvetően az elődje által kialakított miliőbe költöztette be vállalkozását. De időközben kiderült, hogy a pici vendégtér mögötti szűk konyha nem lesz elég a bővüléshez, így két házzal arrébb egy társasház pinceszintjén alakították ki cukrászműhelyüket. Így ma már minden helyben készül a linzertől a születésnapi tortákig. Virág életében a rákbetegség hozta el a legkeményebb szembenézést önmagával. Jelenleg is utókezelésre jár.

– Azt hiszem, alapvetően apu halála volt az utolsó csepp a pohárban. De a betegség nem véletlenül alakul ki… Ilyenkor magadba nézel, és elgondolkodsz, hogy mi az, ami miatt mindez megtörténik veled. Sok mindent meg kellett tanulni átértékelni. Nagyon maximalista vagyok, meg kellett tanulnom feladatokat delegálni. És ami nagyon furcsa, de így van, nagyon hálás is vagyok a betegségnek, mert visszahozott az életbe. Ha mindez nem lett volna, nem jöttem volna rá fontos dolgokra, például hogy nem jó az, ha két és fél évig nem látogatom meg a barátnőmet. Persze még egyszer nem csinálnám végig. Bár ilyet nem mondhatok, mert kapok a Jóistentől egy nagy sallert! Amikor tudtam, bejártam a cukrászdába, és vittem az üzletet távolról is, de a kemoterápia nem sétagalopp. Miután az ember kap egy kezelést, tíz napig azt se tudja, hol van. Az sokat segített, hogy mindvégig tudtam, hogy ha egyszer majd jól leszek, akkor majd lesz feladat, hogy van értelme továbbmenni.

Mi az, ami az Asztalkát a többi cukrászdától megkülönbözteti?

Számomra nagyon fontos, hogy kapcsolódás legyen a vendégekkel, hogy beszélgethessek velük. Sokszor látom azt nagyobb helyeken, hogy lélektelen a kiszolgálás, nem kíváncsi senki a vendégre. Az alkalmazottak mögött nem látni az embert, nem látszik, hogy mindezt ki csinálja. Nagyon fontos névhez kötni egy vállalkozást, mert a vendégek igénylik! Tényleg úgy alakítjuk a cukrászdát, hogy otthon érezzék magukat benne az emberek. Van egy visszatérő angol vendégünk, aki először csak túrós batyut, szilvás papucsot vett. De aztán egyszer megkóstolta a kenyerünket is, mert néha ezt is készít az üzletvezetőnk. Az meg annyira megtetszett neki, hogy otthon elkezdett ő is kenyeret sütni! Szóval bejössz ide, megnyugszol és többet kapsz!

 A kínálatban mi az, ami igazán asztalkás?

A minőségi alapanyag. Például mi csak a szigetszentmiklósi Szabó Malom adalékanyag-mentes lisztjét használjuk. Illetve hogy mindig elindítunk egy vonalat, és igyekszünk új sütikkel új irányt adni. Hadd kóstolják meg az emberek, és mondjanak véleményt. Ha a vendégek mondják meg, mi a finom, akkor az feltehetően mindenkinek ízlik.

Ha a személyes jelenlét a lényege az üzletnek, akkor hogyan lehet növekedésről beszélni?

Ez a hely ennyit tud. Ebből meggazdagodni nem lehet, ezt szerelemből csináljuk. A kitörési pont ellenben olyan üzleti partnerekkel való együttműködésben van, akik tőlünk rendelnek termékeket. Rendezvényszervezők, kávéházak, tehát viszonteladói partnerek. A másik tervem a Balaton irányába történő nyitás. Itt már megtettem a kezdő lépést, de most nincsenek nagyon pályázati források. Érdekes, amit mondok: minél nagyobb vagy, annál kevesebb a munka, mert az egyik tevékenységi láb kitámasztja a másikat. Kicsiként könnyű benne maradni a mókuskerékben, beleragadsz a mindennapos személyes jelenlétbe. Ezért kell messzebb is nézni.

Az üzleti életben nincs megállás, és így van ez a cukrászat esetében is. Virág most tortaszelet-előfizetés indítását tervezi. Ennek az újításnak a lényege, hogy egy bizonyos előfizetésért cserébe havonta adott számú tortaszeletért lehet betérni hozzá, az édesség így olcsóbban jön ki. Kerületkártyát fognak elfogadni ők is, amely kedvezményre jogosít.

Kevés szabadidejével mit szokott kezdeni?

– Most éppen vitorlás-felújításon dolgozom, ez egy nagy szerelem! Egyszerűen a Balatonnak a közelsége megnyugtat. Imádom a vizet, szeretem amikor a kikötőben csörögnek az árbócok a szélben! Mi magyarok, nagyon szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen természeti csoda ami országunkban van. Aztán, hogy jövőre mivel fogok foglalkozni a szabadidőmben, azt még nem tudom… 

(Fotók: Kaiser Ákos, Asztalka)

bannerhely
© minden jog fenntartva - várnegyed magazin 2024