Nemigen akad embert próbálóbb feladat annál, mint egy kiállításon bemutatni Magyarország ezeregyszáz esztendős történetét. Igazi gordiuszi csomó ugyanis történelmileg minden apró részletben úgy hitelesnek maradni, hogy közben maga a látnivaló a korhoz igazodva kellőképp interaktív legyen, és fenntartsa az emberek figyelmét a digitalizáció korában.

E kihívásra vállalkozott a nemrég megújult Citadella: a Szabadság Bástyája című tárlatuk pedig az egyik legjobb koncepció, amit ma e témakörben láthatunk. Másfél óra alatt teljesebb képet jelenleg nem kapunk máshol Magyarország történelméről. Két szinten 1700 négyzetméteren a honfoglalástól napjainkig barangolhatunk a magyarok hányatott, szövevényes történelmében. Korábban sose kedveltem az audiokalauzokat, itt azonban elengedhetetlen kellék. A fejhallgató segítségével életre kellenek nagyjaink,az egy-egy korszakhoz narrált betétek, hanghatások, fohászok, énekek vagy épp a közös históriánkat formálók híres idézetei.

Külön izgalmas, hogy az egyes történelmi személyeket teljes alakos vizuálok keltik életre, miközben a sorsfordító, -formáló események óriási képernyőkön elevenednek meg hangulatba helyezve a szemlélőt. Kifejezetten hatásos a szemünk előtt életre kelő Feszty-körkép, amely a honfoglalás pillanatát örökítette meg, de hasonlóképp szuggesztívek az oszmánok felett aratott 1456-os nándorfehérvári diadalról vagy az 1552-es egri győzelemről készült animációk. Előbbinél érdemes végignézni a csatát a terem közepén elhelyezett maketten, míg utóbbinál az egri várvédő nők helytállását. Ugyancsak jó irány például az olyan témák beemelése, mint a magyar szentek, a reformáció és az oszmán hódítás korának erdélyi vallási toleranciája vagy a Habsburgokkal szemben Munkács várát több mint két évig tartó Zrínyi Ilona, mint az erős magyar nő egyik archetípusa. Utóbbi nélkül például nehezebben érthető meg fia, II. Rákóczi Ferenc tevékenysége.

Dramaturgiailag az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot, Trianont és az 1956-os forradalmat életre keltő termek is igen hatásosak. Utóbbinál a „levágott” Sztálin-fej talán az egyik legerősebb illusztrációs kordokumentum.

A hely szellemét megidézve üdvözlendő, hogy a koncepció részeként a Gellért-hegy is megjelenik egy-egy adott korszakban. Találó mottó, hogy aki a hegyet uralta, az országot is magáénak tudhatta. Ez különösen az idegen uralom idején volt hangsúlyos, s beszédes, hogy az 1541 és 1686 közötti török megszállók, akárcsak az 1848-49-es szabadságharcot leverő Habsburg hatalom hasonlóképp „hasznosították” a helyszínt: erődöt építettek a hegy tetejére. Az utóbbit kifejezetten azzal a céllal emelték, hogy egy esetleges újabb ribillió esetén onnan tudják tűz alá venni Pestet és Budát. Nem csoda, ha az 1856-ra elkészülő erődöt már az átadás pillanatában gyűlölte a lakosság.

Épp ezért izgalmas a kiállítás nevében is szereplő „szabadság bástyája”, amely így új, az eredetihez képest ellentétes értelmet és definíciót kölcsönöz a helynek.

(Fotók: Várkapitányság/Kárász Karolina)

Ez a cikk a Várnegyed 2026/6. számában jelent meg.