Életének 103. évében elhunyt Dr. Körmendi István, Budavár díszpolgára, kerületünk és az ország legidősebb háziorvosa, aki túlélte a holokausztot. Kivételes életút volt az övé, 1929 óta lakott abban a Mészáros utcai lakásban, ahol 2024-ig, 101 éves koráig praktizált és gyógyította betegeit.

Zsidó származása miatt Körmendi István 1941-ben titokban kezdte meg egyetemi tanulmányait, amit a második háború és a munkaszolgálat megszakított. Élete egyik legdrámaibb epizódját tavaly mesélte el lapunknak. Szökött munkaszolgálatosként Budapest több pontján, többek között a pasaréti Lupény utcában is bujkált, amikor 1945. február 12-én rejtekhelyére egy sebesült, de fegyvertelen SS-katona nyitott be. „Akkor és ott nem gondoltam az elmúlt hónapok rettegéssel átélt viszontagságaira, arra, hogy ez a fiatal katona a német és magyar náci rendszer győzelméért (végső soron az én megsemmisítésemért is) harcolt egészen a közeli percekig. Akkor csak egy segítségre szoruló, fiatalembert láttam benne” – idézte fel a megrázó esetet lapunknak. A történet azonban tragikus véget ért: az általa ellátott német katonába egy arra járó szovjet járőr géppisztoly-sorozatot eresztett.

A második világháborút követően aztán sikeresen lediplomázott, 1950-ben avatták orvosdoktorrá, ezzel beváltva tizenéves kora óta dédelgetett álmát. Először a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezdett dolgozni, majd a Honvédkórház belgyógyászatára került. Praxisát 1957-ben vette át édesapjától, aki 1920-tól rendelt háziorvosként. Díszoklevele átadásának 75. jubileumi évfordulóján arról beszélt, a betegekkel kialakított közvetlen viszonyt édesapjától leste el, aki családtagként, barátként, nagy empátiával fogadta a pácienseit. Közel hét évtizeden át gyógyította a budaváriakat, több családnak generációkon keresztül volt a bizalmasa és kezelőorvosa. Isten nyugosztalja!