A sűrű forgalom miatt nem mindenki derűlátó a Fő utca felvirágoztatása tekintetében. Az általunk megkérdezett településfejlesztő például úgy látja, kis kávéházaknak nem való az ilyen, szűk járdával szegélyezett útszakasz. A Bartók Béla Boulevard Egyesület egyik alapítója, Bosznai Tibor viszont arról beszélt a Várnegyednek, hogy lát fantáziát egyes üzlethelyiségekben, akár még tematikus utca kialakításában is, de csakis helyi érdekeltek széleskörű bevonásával tudna elképzelni működőképes kultkávézókat. Izgalmas városi utca kizárólag közös akarattal jöhet létre, és ez akkor is így van, ha a mai kor nem mindig kedvez az összefogásnak. Az önkormányzat egyik fő vállalása az utca revitalizálása: forgalomcsillapított tematikus kulturális utcaként képzeli el Budavár egyik fő ütőerének feltámasztását. 

Aki rendszeresen sétál a Fő utcán, annak minden bizonnyal feltűnik, hogy a valamikor pezsgő, Duna-menti utca üzleteinek jó része ma nem működik, miközben az átmenő gépkocsiforgalom egyes napszakokban elviselhetetlenné válik a gyalogos számára. A közúti közlekedők több mint 90 százalékának úti célja nem a Fő utca, a Várnegyed, hanem a város távolabbi kerületei. De az is nyilvánvaló, hogy a Bel-Budát terhelő észak-déli átmenő forgalomnak nincs túl sok alternatívája: vagy jobbról (Attila út, Krisztina krt.), vagy balról kerüli a Várat és a Gellért-hegyet, ez utóbbi esetben csak a rakpart vagy a Fő utca a lehetőség. Hogy a Fő utca ilyen értelemben mikor vált főúttá, azt lehetetlen megmondani, ez egy hosszabb folyamat volt, és hozzájárult az is, hogy az agglomerációba költözők egyre nagyobb ingázó forgalmat generáltak.

A régóta itt lakók pedig még emlékeikben őrzik az 1980-as éveket, amikor telis-tele volt kis üzletekkel ez az utca, élő városrészként funkcionált, vélhetően lényegesen kisebb autósforgalommal. A Kapucinus utcaiak azt idézték fel lapunknak, amikor a mai Pavillon de Paris kertje még közkertként működött, átjárhattak rajta, – mert a kert felső részéből volt egy kis kapu a Kapucinus utcába – gyerekeik pedig játszadozhattak benne.

Mint mondják, a környéken létezett kiváló cukrászda – ennek ma már csak a cégére látható -, a környék legjobb sarki közértje az utcára nyílott. Volt húsbolt, zöldséges, ugyanakkor működött ezen a szakaszon szabóság, és egyéb nagyon egyedi antik ajándéktárgy üzlet is, igényes nyomdai termékekkel. Utóbbi nem is olyan régen zárt be.

Mindezek a településfejlesztő Teveli Horváth Dorottya, az Urbavis munkatársa szerint a plázák megjelenésének eshettek áldozatul, mert teljesen általános nagyvárosi jelenség, hogy az ilyen kis üzletek megszűnnek bizonyos központi részeken működni. Mellékesen jegyezzük meg, hogy a folyamat fordítottja is tetten érhető már, például amerikai városokban, ahol kongó plázákkal találkoztunk, mert visszatért a kis üzletek kultusza. De nem reménytelen a helyzet Teveli-Horváth Dorottya szerint a Fő utcában sem.

„Olyan funkciókat érdemes találni, amelyek helyi, autentikus és egyedi kínálattal rendelkeznek, ezáltal alternatívát nyújtanak a plázákban elérhető tömegtermékekkel szemben. Érdemes felmérni, hogy mi a vonzáskörzete a vizsgált területnek és megnézni, milyen összetételben van jelen a helyi lakosság, illetve az áthaladó térhasználók” – magyarázta. Hozzátette azt is, hogy a Várnegyed helyzetét komplexebbé teszi, hogy a területet használók egy jelentős része áthaladó turista, így kevésbé tudnak fennmaradni az olyan egyedi üzlethelyiségek, amelyek egy-egy lokális közösséget szolgálnak.

Ha közelebbről nézzük, a Batthyány tértől a Lánchíd felé indulva jól működnek a boltok: jellemzően fodrászat és pedikűr-manikűr, illetve szépségszalonok nyitottak meg ezen a részen, de az ezektől eltérő profilú üzleteknek (dohánybolt, órás) is van látogatottsága. A lehúzott redőnyök, kiürült kirakatok, kihalt üzletek egymásutánja elsősorban a Szilágyi Dezső tér és a Lánchíd között szegélyezi utunkat. A folyamat a koronavírus-járvány óta erősödött ugyan, de közvetlenül az azt megelőző években sem volt ez a terület igazán vonzó a kereskedelem számára.

A tematikus utcák szellemében

Az üzleti szempontból hagyományosan színes, a kulturális életét tekintve az utóbbi tíz évben felélénkült Bartók Béla út üzleti fejlesztéséről kérdeztük meg Bosznai Tibort, a Bartók Béla Boulevard Egyesület alapító tagját, a Hadik Kávéház és a Szatyor Bár tulajdonosát. Bosznai Tibor – aki rövid ideig a budavári Palotanegyedben is működtetett egy kertkávézót Püspökkert néven, de évekkel ezelőtt a Ráday utcában is üzletet nyitott –, már jó tizenöt éve meglátta a lehetőséget a Bartókban. Többek között a környék revitalizálásáért vehette át a Pro Cultura Újbuda díjat.

„Bár a köztudatban úgy él, hogy a Ráday utca alulról szerveződő akcióban vált tematikus, vendéglátós és kulturális vegyes forgalmú utcává a 2000-es évek hajnalán, az igazság ezzel szemben az, hogy nem lehet a városvezetés és az önkormányzat akarata nélkül élő, tematikus utcát létrehozni, ez csak harmonikus kooperációval működhet” – véli.

Mint rámutatott, a VII. kerületi bulinegyed alulról, illetve a tőkeerős vendéglátó- és szórakoztatóipar irányából szerveződő folyamata pontosan mutatja, milyen hibákat eredményez, ha nincs integrált stratégia, hanem csak egy-egy csoport, ágazat szempontjai érvényesülnek. „A bulinegyed kialakulása egy kontrollálatlan dzsentrifikációs folyamat volt. Nem alakult ki egyensúly a turisták és a helyi lakók között, hanem egy veretős bulihelyszínt alkottak, ami később konfliktusokat szült a lakossággal. Túl későn kapcsoltak” – fogalmazott Bosznai. Elmondta, a város szövete, akár egy szőnyeg mintázata külön formákra, vagyis tematikus egységekre tagolódik. Vendéglátósként elsősorban a kávéházas környezet építésében érdekelt, de ezt mindig együtt képzeli el a kortárs művészeti találkozásokkal, szalonokkal, galériák, kis színházak felélesztésével vagy létrehozásával.

– Legfontosabb egy utca kialakításánál, hogy én minden szereplőre úgy tekintek, mint aki önmagában értelmezhetetlen. Azt szoktam mondani, alapszabály, hogy az egyes szám első személyt el kell felejteni. Ha engem most ide helyeznének, hogy élesszem fel az egyik kihalt kávéházat, egészen biztos, hogy azzal kezdeném el a munkát, hogy utánanéznék a Fő utca történetének. Felkeresnék a város- és kávéház-történészeket, és történelmi, szépirodalmi vonatkozásokat keresnék. A hagyományt élni kell: megtalálni, mi volt egykor a mozgatója, azaz a lényegi eleme, és mi volt „csupán sallang”. Nem lehet, és nem kell mindent újból megteremteni. Kulturálisan és a város történelme szempontjából nagyon fontos része Budapestnek a Fő utca, ezért a vendéglátásnak is érdemes volna megragadnia ennek üzenetét. Amikor a Hadik Kávéház újraindult, sokan számon kértek, hogy miért nem úgy csináljuk, ahogyan egykor – Kosztolányi, Karinthy és a Nyugat írói idejében – kinézett. Mi pontosan tudtuk, hogy nem múzeumot szeretnénk építeni a Hadikból, hanem megőrizve a szellemiségéből valamit, mégis újat építeni – adott keretet a feladatoknak Bosznai Tibor.

Az önkormányzat, a plébánia, az iskolák és a vállalkozók közösségét megteremteni

Mint mondta, a Fő utca sokszínűségét figyelembe véve a kiemelt résztvevőkkel kell kezdeni a tárgyalásokat és felmérni, hogyan tudjuk közösen felhívni a figyelmet az adott környékre, megfogalmazni a célját az utcának.

„A Budapesti Francia Intézet jelenléte és elhelyezkedése nekem fontos lenne, mert nagyon szívesen dolgozom kreatív, kulturális emberekkel és művészekkel. Elsőként elkezdeném ezt a jelenkori szövetet nézegetni. A második lépésben stratégiát alkotnék, úgy, hogy mindenkinek a szándéka valahogy beépüljön az elképzeléscsomagba. A Fő utcánál a Batthyány téren a plébánia, a Szilágyi Dezső téren a református templom, a vállalkozók, az iskolák diákjai és vezetői, mindenekelőtt pedig az önkormányzat szereplőinek bevonása lenne a kezdeti lépésem. Ha már oktatási intézményről beszélünk, akkor három szinten kell hozzájuk kapcsolódni, ha az ember igazi kooperációt szeretne. A plébániával együttműködve az jutott eszembe, hogy amikor ostyát gyártanak, kivágják a köröcskéket, de amit nem szentelnek meg, abból a manufaktúra úgynevezett „ministránsok csemegéjét” gyárt. Ezért léteznek fel nem szentelt ostyák, amelyeket ministránsok árulnak.

Bevonnám ezeket a kávézó forgalmába, hogy azzal támogassam a plébániát és további társadalmi ügyekben együttműködnék velük a környéken. De a túl forgalmas övezet elleni közös fellépés is lehet figyelemfelhívó üzenet, amire mindenki felkapja a fejét hogy: igen, itt valami elindult! A környékbeliek összefogva, elektromosautó-gyártó támogatása mellett, például hatalmas légballont fújhatnának fel klasszikus autó kipufogógázával. Az akció reprezentálná, hogy mennyi mérgező gáz gyűlik össze ezen a viszonylag szűk útszakaszon egy nap alatt ” – mondta.

Bosznai Tibor tapasztalata szerint amikor egy földrajzilag behatárolható kis területen összejönnek teljesen különböző, – az életben sehol egyébként nem találkozó – szereplői a társadalomnak, és egy akarattal elérik, hogy a kulturális és a kreatív ipar szereplőinek kedvezzenek a bérleti díjakkal és a programokkal, ott csoda történik.

„Ez velem megtörtént. Én ezt végig néztem a Bartók Béla úton és állíthatom, hogy ez egy csoda.”

JELENLEGI TERVEK

A Fő utca revitalizációja a helyi Fidesz-KDNP-vezetés egyik fő vállalása is. Ennek keretében cél a kisvállalkozások ösztönzése részben az itteni üres üzlethelyiségek kedvezményes bérbe adásán keresztül. A Fő utca forgalom csillapítását is tartalmazó komplex terv tematikus kulturális utcaként képzeli el Budavár egyik fő ütőerének feltámasztását.