Közösségünk méltó letéteményese annak, hogy ne csak őrizze, hanem élővé is tegye az összetartozás eszméjét. Hogy gyermekeink ne csak tudják, mi történt 1920-ban, hanem érezzék, hogy miért fontos ez ma 2025-ben is. Az utókornak kötelessége van, ez pedig az emlékezet továbbörökítése, magyarságunk megőrzése – mondta a trianoni békediktátumra utalva Fodor Artur alpolgármester a Budavári Önkormányzat nemzeti összetartozás napján tartott megemlékezésén.

Százöt éve ma, június 4-én írta alá Magyarország az első világháborút lezáró, az ország számára komoly területi veszteséggel bíró, épp ezért megalázó trianoni békediktátumot – amelynek napját 2010-ben az Országgyűlés a nemzeti összetartozás napjaként hivatalos emléknappá emelte. Ennek 105. évfordulójára emlékezett szerdán a Budavári Önkormányzat a Clark Ádám téren, a Budavári Sikló lábánál, az egyesített országcímernél.

A megemlékezés első akkordjaként a kerületünkben lakó Csonka András színművész Karinthy Frigyes: Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára című művét olvasott fel. „De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam” – írta a Magyarországon csontig hatoló fájdalmas eseményről Karinthy.

Ma, 105 évvel később az önkormányzat nevében Fodor Artur alpolgármester beszélt az egybegyűltekhez. „A gyász ott ült minden néma tekintetben, minden mozdulatban. A korabeli leírások hűen érzékeltetik a magyar nemzet fájdalmát, még az idő is borongós, őszies volt 1920. június 4-én. Leállt a közlekedés, Magyarország gyászolt. Az iskolákban és a hivatalokban gyászszünetet rendeltek el, a zászlókat félárbrócra eresztették. Már reggel több 10 ezres gyászruhás menet gyűlt össze a Hősök terén, hogy aztán az Andrássy úton sétálva a himnuszt, a szózatot és Kossuth nótákat énekeljenek” – idézte fel az ominózus napon történteket az alpolgármester.

– Trianon nem csupán földet, határt, várost vagy települést szakított el. Trianon a magyar lélekbe vágott bele, családokat választott szét. Egy nemzetnek azt kellett megtapasztalnia, hogy ami addig biztos volt, az egyik napról a másikra kérdésessé, ingataggá vált. Ma már tudjuk, hogy a gyász, a döbbenet nem tudta megtörni a magyarságunkat. Az elmúlt több mint száz évben bebizonyítottuk, hogy a nemzet nem a térképen jelenik meg, hanem az emberek szívében. Ezért a nemzeti összetartozás napja nemcsak a gyászról, a veszteségről, hanem a megmaradásról is szól. Arról, hogy a magyar szó ma is él Kolozsváron, Újvidéken, és bárhol a világban, ahol magyar emberek élnek. Ez a nap arra emlékeztet minket, hogy amit mások darabokra akartak törni, az valójában egyben maradt. Június 4. azt jelenti számunkra, hogy összetartozunk határon innen és túl, nyelvben, kultúrában és a közös emlékezetben – jelentette ki beszédében Fodor Artur.

Ahogy az alpolgármester fogalmazott: „Itt a budavári I. kerületben, történelmünk egyik legszimbolikusabb helyszínén, különösen méltónak és kötelességszerűnek érezzük az emlékezést. Ezek az utcák, ezek a falak látták a magyar történelem dicső és tragikus pillanatait. A Várnegyedben olyan szellemi örökséget hordozunk, ami méltóvá tesz bennünket arra, hogy őrzői és továbbadói legyünk az összetartozás gondolatának. Közösségünk méltó letéteményese annak, hogy ne csak őrizze, hanem élővé is tegye az összetartozás eszméjét. Hogy gyermekeink ne csak tudják, mi történt 1920-ban, hanem érezzék, hogy miért fontos ez ma 2025-ben is. Az utókornak kötelessége van, ez pedig az emlékezet továbbörökítése, magyarságunk megőrzése.”

– Az ember nem azért magyar, mert itt született, hanem mert vállalja a magyarságát és valamit tenne is érte – írta Márai Sándor. És – mint arra Fodor Artur emlékeztetett – Márai tett is érte, akár itt Budán, akár Kassán, akár Nápolyban vagy az Egyesült Államokban élve, mert a nemzet nemcsak hely, hanem lelkiállapot. Márai hitt abban, hogy a magyar szellem ha szétszórva is, közös gyökérből táplálkozik.

– A megemlékezések évről évre jövőbe mutató eskük: hogy nemcsak emlékezünk, hanem tovább is építünk. Nem számít, ki hol él, ha magyarul dobban a szíve, velünk dobban. Kosztolányi némaságról, gyászról írt, mi ma emlékezünk, de nem némán, hanem egymást megerősítve, méltósággal, hittel, szívből. Összetartozunk a múltunk miatt, és összetartozunk a jövőnkért – zárta gondolatait Budavár alpolgármestere.

A megemlékezés végén a címer lábánál az esemény résztvevői elhelyezték koszorúikat. Fodor Artur alpolgármester a Budavári Önkormányzat, Tímár Gyula volt- és Molnár Gábor jelenlegi önkormányzati képviselők az I. kerületi Fidesz, Wehner Kristóf a KDNP, Bodnár Előd és Czirók Péter a Budai Polgári Közösség, Kriszt Rókus és Eszter András a Bástyakör, míg Tóth István, valamint Vincéné Legény Kinga a Budavári Lakosok Szövetsége nevében koszorúzott.